Hogyan jutok el onnan, hogy kiugrom egy percre a mosdóba a szobámból, odáig, hogy fél óra múlva csehből szinkronfordítok angolra horvátoknak.

Egész nap esett az eső, úgy döntöttem, inkább blogírással töltöm az időmet. Tényleg csak arra a fél percre ugrottam ki a szobám mellett található mosdóba, a folyosón viszont egy újdonsült horvát ismerős, Tihana (e:uúgy) jött szembe. Pár nappal előbb futottunk össze a szokásos Pepa-féle szobabulin. Pepa szintén folyosószomszéd, a szlovák fiú, Mišo (miso) szobatársa volt (azóta sajnos hazament) és mindig ők szervezik az összejöveteleket. Tihana pedig a barátjával érkezett pár napra, aki pedig Jelena bátyja, akivel meg még pár hónappal ezelőtt kezdtem el cseh-magyar tandemezni, aztán jött Lucka.

Szóval Tihanával csevegtünk épp a folyosón, szóba került, hogy majd jönnének Budapestre is, gyorsan facebook bejelölés, majd írjatok, ha jöttök, szokásos. Ha már, akkor áthívott magukhoz borozgatni, dumálgatni, youtube-ozni. Hallgattunk cseh zenéket is, amit nem értettek, így annak én fordítottam a szövegét. Furcsa, hogy ennyire nem értik, én azért a kulcsszavakat a horvátból is el tudom kapni. Majd, mivel nem volt ötletük, mivel töltsék az utolsó estéjüket, elküldtem őket egy kortárs performance-ra, amit mi előző nap néztünk meg.

Aki esetleg mai horvát rock/könnyűzenét szeretne hallgatni, annak itt egy lista: Majke, Let 3, Hladno Pivo, TBF, Dino Dvornik, Partibrejkers, Kojoti, Laufer, Urban, Josipa Lisac, Darko Rundek, Haustor, Psihomodo Pop.

Este Szásáékat invitáltuk hospůdkába egy italra, illetve csak Szását, ugyanis Sandrine épp aznap utazott hirtelen Párizsba egy állásinterjúra. Azt ugyanis még nem említettem, h Szása elnyert egy egyéves ösztöndíjat a Visegrádi Alapnál, így szeptembertől nálunk tanul! Sandrine pedig most fejezi be az MA-ját, úgyhogy elkezdett Budapesten állást keresni, majd egy francia nemzetközi önkéntes szervezeten keresztül talált is egy tanári állást (az önkéntesség itt amúgy elég jó pénzt jelent), amire egyből fel is vették, és augusztusban kezd! Ezt meg is ünnepeltük a forrócsokinak nevezett vizes kakaóval.

A szobámba visszafelé menet pedig Pepával futottam össze, jó negyed óráig beszélgettünk csehül, többek között az éppen futó kortárs színházi fesztiválról, amiről később fogok beszámolni. Néha már egész folyékonyan tudok beszélni. Amúgy Pepa nagyon vicces fiú, mindig teljesen készen van.

Chapter 20 in which she spends the day in the kolej

It was an ugly rainy day, no point to go out. Just wanted to pop out for a sec from my room, when a new Croatian pal Tihana passed by, so we started to talk. We met a couple of days before on a party by Pepa, who’s also a neighbour. He and Mišo (misho), the Slovak guy are the main party organizers on the corridor. Btw Tihana arrived with her boyfriend, who’s Jelena’s brother. Jelena was my first tandem in Czech-Hungarian, thought she ’s not Czech. So it turned out that they wanna come to Budapest in autumn, so we added each other on fb, and she invited me for a wine in their room and listen to some Czech and Croatian music. They don’t understand Czech at all, so I translated. It’s weird that they can’t understand, even I can catch some keywords in Croatian.

If you would like to listen to Cration music, here are some: Majke, Let 3, Hladno Pivo, TBF, Dino Dvornik, Partibrejkers, Kojoti, Laufer, Urban, Josipa Lisac, Darko Rundek, Haustor, Psihomodo Pop.

In the evening we invited Sasha for a drink to the hospudka. Sandrine was away to Paris for a jobinterview. I haven’t mention, but Sasha got a one-year scholarship to Hungary, as he studies Central-European history, so he will be with us next year! After Sandrine started to look for a job in Budapest, she’s finishing her MA now. It didn’t take long, found a job possibility as a French teacher by a French international volonteering program  (but here volunteering means quite handsome money), did the interview, got the job, starts in August. We will have so much fun!

On the way back to my room I bumped into Pepa, had a long chat in Czech, mainly about the current contemporary theatre festival. I like him, he’s so sweet, always totally lost:)

Anyaway, as time passes and I get to know more and more people here, the way from the entrance to my room lasts longer and longer.