HTML

Osudy dobré studentky Švejkyně

Švejkyně, a derék diáklány kalandjai a prágai ösztöndíj és a Poděbrady-i nyári egyetem idején - álnaív szituációs webregény a Magyar Ösztöndíj Bizottság támogatásával (és a jólmegérdemelt francia nyaralás) /// The Fateful Adventures of the Good Student Švejkyně During the Scholarship in Prague and the Summer University in Poděbrady (Topped with a Well Earned French Holiday)

Friss topikok

2010.06.19. 12:41 Švejkyně

Huszonkettedik fejezet, melyben zajlik a Fringe Festival

Prágába a nyárral (vagy inkább a nyár helyett…) megérkezett a živo (zsivo), vagyis a színes-vidám-változatos programlehetőségek kavalkádja. Ezek egyike volt a nyárindító kortárs alternatív színházi Fringe Festival, ami célközönségként valószínűleg inkább az expatokat célozta meg, tekintve, h egyetlen darab cseh nyelvű előadást sem tűztek műsorra. Hálistennek ez minket egy percig sem zavart abban, h megnézzünk két stand-up comedy-t és egy éneklő hölgyet.

Az első show volt az igazi telitalálat. Összefoglalásképpen annyit tudnék róla mondani, h nagyon-nagyon fura volt. Az előadások java része kis kávézók hátsó termeiben folyt, egy ilyenbe zsúfolódtunk be kb. negyvenen, végigröhögtük az egészet, majd kijöttünk, és fogalmunk sem volt, h mi történt az elmúlt egy órában. Csak homályosan derengett, h nagyon abszurd és szürreális volt. Annyira szeretném megosztani az élményt, de ez átélős műfaj, ha netalán vki vhol az életben műsoron látja a Dr. Brown Inc. Presents a Dr. Brown Production of Dr. Brown’s ‘Dr. Brown’ című one man show-t, mindenképpen nézze meg!

A következő egy holland fiatalember angol nyelvű klasszikus stand-up comedy előadása volt. Azt kell mondanom, h ilyet sem láttam még, egyrészt mert valójában nem rajongok a műfajért, másrész pedig a közönségből senki nem nevetett, és ettől percről percre egyre zavarba ejtőbb lett az egész. Ennek nyilvánvalóságát még jobban fokozta, h a nézőtér elég szellős volt, valószínűleg a nagy részét így is a művész barátai és hozzátartozói tették ki (mondjuk ebben az esetben azért lehettek volna annyira jófejek, hogy legalább tettetik a szórakozást). Fél óra múlva a comedian már annyira zavarban volt, h elakadt, és egy valószínűleg egyperces, ám sokkal hosszabbnak és kínosabbnak ható csönd után közölte, h nem jut eszébe, h mi jön a monológban… aztán a maradék időt azzal töltötte ki, h a példaképéről, Lenny Bruce-ról beszélt, akinek a stílusát igazából utánozni igyekszik, de úgy látszik, a közönség egyből megérzi, ha a comedian nem önmaga. Ez a negyed óra amúgy elég megindító volt. Meg is tapsoltuk rendesen.

Az éneklő hölgy, Gail Whitmore viszont fantasztikusan énekelt. A kis Malá strana-i templom (nagyjából nyolcvanan fértünk be) igazán remek választás volt a szervezők részéről, kihasználva a hely akkusztikáját, meg azt, h Csehországban iszonyú sok az egyházi épület, nincsenek viszont vallásos emberek, így úgymont egyfajta church-recycling rendszerben  hasznosítják az épületeket, plédául hotelként, stb. Tehát a cseh-amerikai hölgy, a Human Jukebox, vagyis élő zenegép néven ismeretes, majdnem kétezer dalt tud , az operától a rapig mindenféle stílusban, és ezeket egymás után tudja váltogatni, bármit elénekel. Igazán lenyűgöző volt, mind a hangja, mind a lendülete, bár szívesen meghallgatnám úgy is, h nem szívott fel éppen egy csík kokaint. Az előadás után egy közeli, kiskocsmában sörözgettünk Juli dél-olasz osztálytársával és a morva barátjával. Ebből lesz a Tonio Kröger.

Ugyan nemsokára véget ér életem (eddigi első) prágai szakasza, cseh vonatkozású kalandjaim ezzel korántsem érnek véget, egész júliusban Poďebrady-ban (pogyebradi) leszek nyári egyetemen, az élménybeszámolás folyamatos lesz.

 

Chapter 22 in which they attend Fringe Festival

Diversity of the cultural life arrived in Prague with the summer wind…  The 10th Prague Fringe Festival took place in some small cafés on Malá Strana. This festival is not Czech in fact and they didn’t even offer some shows in Czech, only English or silent ones. But it didn’t stop us seeing two stand up comedies and a singing lady.

The first one was the best, but really, I haven’t seen anything like this before. It was bizarre, and totally insane. We were packed like sardines in a small room in a café backstage, the guy turned up, we started laughing, we kept on laughing, it ended all of a sudden and we left  without really knowing what had happened in the past one hour. If anyone has the chance to see Dr. Brown Inc. Presents a Dr. Brown Production of Dr. Brown’s ‘Dr. Brown’, for God’s sake, don’t miss it!

The second one was a classic stand up comedy by a Dutch guy in English. Also a lifetime experience, in a different way though. Have you ever been to a stand-up comedy show where nobody was laughing? It was this case. Highly emberrassing, I would say, even more, as it was not a sold out by far and I guess (I might be spiteful) half of the audience was the family or group of friends of the artist. But in this case they could have made an effort… After half an hour of dreadful distress he forgot his monologue and kept in silence for a minute. I would have liked to help, but how? Laughing? After he made up his mind and started to talk about his icon Lenny Bruce, the great comedian whom he wanted to take after. But the audience can smell the fear and artificiality of the comeadian. The last part was somewhat touching and we appreciated it by long clapping.

The Human Jukebox, Gail whitmore’s show took place in a church, taking advantage of its good accustics and the fact that in the Czech Republic there are many many churches but no religious people. It's a kind of recycling system here, they reuse these buildings for hotels for instance. So the Czechoamerican lady, the Human Jukebox knows almost 2000 songs, from opera to rap and is happy to present them, you just have to ask your favourite song. Her voice was remarkable, the show was incredible, but I would willingly see her while she is not being on cocaine. After the show we went out for a beer or two with Juli’s Italian classmate and her Moravian boyfriend.

Though my Prague adventures will end soon it doesn’t mean the end of the blog. I’m gonna go to Poďebrady in July for a summer uni, so you can keep on following me!

 

Szólj hozzá!

Címkék: kultúra


A bejegyzés trackback címe:

https://svejkyne.blog.hu/api/trackback/id/tr872093438

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása