Tipikus breton ház
Mint már tettem rá említést, Finistére (finiszter), Bretagne legnyugatibb részének déli része a bigoudenek országa (Pays Bigouden, pej biguden), saját zászlóval és identitással. Ennek legfőbb elemei – szigorúan a sztereotípiák szintjén megmaradva – 1.) a nők által régen viselt kúp alakú csipkefejfedő, melynek utolsó viselői az utóbbi öt évben haltak ki, ám ábrázolás szintjén nagyon-nagyon aktívan próbálják életben tartani és beilleszteni a modern világképbe (különböző vicces képeslapok és mindennapi használati- és dísztárgyak segítségével); 2.) a hihetetlen mértékű vajfogyasztás (van olyan süti, amibe szerintem csak azért szórnak egy kis lisztet és tojást a vajhoz, hogy sütésnél egybemaradjon); 3.) a bretagne-i crêpes (krép), vagyis az óriáspalacsinta és 4.) hogy utálják az észak-bretagne-iakat.
Breton felirat a katolikus templomban (Pont-l'Abbé)
Létezik amúgy külön palacsintabolt, ahol gyakran időpontot osztanak, mert nem tudnak annyit készíteni, amilyen gyorsan a vevők jönnek. Lehet nézni is, ahogy a palik készülnek, egy hatalmas gépen van 8-10 sütőlap, ami forog körbe és úgy adagolja rá a tésztát.
Mi meg sütit sütöttünk, és tanultam egy nagyon egyszerű receptet, amihez hasonló a magyar konyhában nincsen:
Far Breton: 6 púpozott kanál lisztet, 5 csapott kanál cukrot, 4 egész tojást, fél liter tejet csomómentesre keverünk, a sütőtálba öntjük, utánahajigálunk bőségesen aszalt szilvát, majd fél óráig 200°C-on sütjük. Mivel a nyers tészta teljesen folyékony, ezért egy nehéz, egybefüggő tésztát kapunk. Sütés előtt lehet pár óráig pihentetni is a hűtőben. A tej azért trükkös, mert a francia tej teljesen más, mint a magyar, ezért vagy 3,5%-ossal lehet helyettesíteni, vagy egy kis tejszínnel sűríteni, talán utóbbi még jobb.
(Kép: Bretagne jelképe és mindenhol fellelhető díszítőeleme)
Idén is ellátogattunk a világvége egyik legszebb pontjához, a La Torche-ra (latos), egy kis félszigetre, ami igen drámaian nyúlik be az óceánba, hogy a hullámok vadul csapkodhassák a kiálló sziklákat, miközben két oldalról a homokos part övezi. Tavaly itt találkoztam életemben először a valódi nyílt óceánnal és értettem meg, mit jelent a monumentális szó. Most a naplementét szerettük volna megnézni, de a felhők sajnos nem így gondolták. Azért így is lélegzetelállító volt.
La Torche sziklája az óceánparton, baloldalon a naplemente (középen mértéknek egy ember ül)
Egy tavalyi napsütéses kép pár méterrel arrébb
Bretagne régen a kelták földje volt, akiknek köztudottan valamiféle furcsa vonzódásuk volt a kövekhez, ennek nyomai máig megfigyelhetőek
Még mindig kövek
Jellegzetes breton tengerpart
Loctudy-ben keddenként piac is van, ami (mint általában a francia piac) kihagyhatatlan. Breton kistermelők, pékek, borászok, halászok, sajtkészítők, olajbogyós, méz, ruhanemű, könyves, minden van. Vettem egy üveg igazi breton cidert, amit előtte meg is kóstolhattam, megkönnyítve a döntést a száraz és a félszáraz között.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.