Nemrég jött ki az egyik leghíresebb cseh rendező, Jan Svěrák (jan szvjerák) legújabb (báb)filmje, a Kuky se vrací (kuki sze vrací, vagyis Kuky visszatér), ami egy poros plüssmackó a szeméttelepről való hazatérésének kalandos történetét meséli el. Ráadásul úton-útfélen ez a kis bájosan bugyuta fej néz le minden plakátról hónapok óta, hamar felkerült a „Megnézendő” listánkra. Julival el is látogattunk a Světozor (szvjetozor) kultmoziba, ami arról is híres, amellett, h az egyik legrégebbi mozi Prágában, hogy angol felirattal is adnak cseh és külföldi filmeket. (Leginkább amúgy a Kossuthra emlékeztet, egy régi mozi átplázásítva. De hát aki igazi artmozi-élményre vágyik, az menjen Budapestre.) Gyerekfilmnél persze szó sincs angol feliratról, úgyhogy eredeti hangon élvezhettük. Voltak kisgyerekes családok és felnőttek is, így háromfajta nevetés váltotta egymást, amikor a felnőttek nevettek a felnőtteknek szánt poénokon, amikor a gyerekek nevettek a gyerekeknek szánt poénokon, ehhez csatlakoztunk általában mi is, meg amikor csak mi nevettünk Julival. Nem is értettük, mások miért nem találták iszonyúan viccesnek, ahogy a makkemberke fején lifegett a bükkfalevél. Egy igazán szeretnivaló, vicces és megható film.
Chapter 23 in which Kuky returns
The latest blockbuster of the famous Czech director Jan Svěrák, Kuky se vrací (pr. Kuky se vratsee, Kuky returns) was released about a month ago. Kuky the dusty teddy bear’s adorably stupid face was advertised on every poster on the streets, it was impossible to ignore it. So we went to the cinema Světozor (svyetozor) with Juli to see why Kuky has to return. Btw Světozor is one of the oldest cinemas in Prague, though completely modernized, but the biggest attractions is that they also have Czech and foreign movies with English subtitles. Of course it was not the case with a film for children, so we enjoyed the Czech version. There were plenty of families with kids as well as adults. So there were three different types of laughter, first when the grown up were expressing their joy at the jokes that were addressed to the grown up, second when the kids were giggling at the jokes that were addressed to the kids (joined by us), and third when only Juli and I were laughing. It was absolutely terrific how the small acornman’s beechleaf on the top of his head was swaying and it’s just simply incomprehensible why the others didn’t find it so. Such a lovely, funny and touching movie.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.