A képek se rosszak, na de a kilátás az ablakból lenyűgöző!
2007 nyarán Rómában töltöttem egy hétvégét, ahol a szálláson megismerkedtem két amerikai lánnyal. Aurelia és Suzanna három héttel később Budapestre látogattak, így evidens volt, h ismét találkozunk, és megmutatom nekik a várost. Remek napok voltak, s azóta is időről-időre tartottuk a kapcsolatot.
Nyár elején kaptam Suzannától egy emailt, h augusztusban, amennyiben Budapesten tartózkodom, Románia felé haladva megállnának a barátjával egy-két napra. Egyébként meg a nyarat Párizsban tölti, és ha van kedvem, látogassam meg. Mókás az élet, gondoltam, hogy összesodorja az embereket.
Kétszer is sikerült találkoznunk, először egy kávézóban, ahonnan hirtelen ötlettől vezérelve ellátogattunk a Pompidou Központba (modern művészetek múzeuma), majd két nappal később megérkezett Suzanna barátja, Theo. Charles-szal az jutott az eszünkbe, h mi sem lenne giccsesebb, mint egy duplarandi a Louvre-ban, heti kétszer este 10-ig nyitva van. Előtte átmentünk hozzájuk egy fenséges paradicsomos tésztára, és némi kirt inni, valamint megtekinteni Suze lakosztályát, amiben saját bevallása szerint úgy érzi magát, mint egy Balzac regényben, s ebben volt is valami.
Theo egyébként román, és épp a Princeton-on doktorál fizikusként, szakterülete pedig a fekete lyukak. (Így különösen sok közös témánk volt…) Ennek ellenére teljesen normális, a valóságtól nem elrugaszkodott ember benyomását kelti. Nem mellesleg pedig zöld, és minden nyáron aktívan tevékenykedik Rosia Montana (Verespatak) megmentéséért. Aranyos volt, h Suze mesélte, h még régebben kérdezte tőle, h vannak-e magyar barátai, biztos vannak, hiszen szomszéd ország, neki is vannak kanadai barátai. Mondta Theo, h nem nagyon, és részletesebben is felvilágosította a helyzetről. Én mindenfajta ellenségeskedésnek ellensége vagyok, és boldog voltam, h megismerhetek egy szomszédot.
Praktikus tanácsok Párizsba látogatóknak 2. rész: a Louvre-ba csak a későesti órákban érdemes menni, mert nincs tömeg. Az viszont igen mókás, hogy sok ember a festményeknek háttal az ablaknál kattintgatja a képeket az éjszakai kivilágított városról. Ezúttal eltévedés nélkül megtaláltuk a francia festőket.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.