Juliék egy péntek este érkeztek a nyüzsgő Poděbrady-ba, így egyből belevethettük magunkat az éjszakai zsivajba, nevezetesen a Bugr nevű éjszakai sportbárba (na jó, nem sok választási lehetőség volt), ahol össze is futottunk a többiekkel, és egy korsó cseh sör mellett hallgattuk, ahogy Benjamin fel-felordít a csocsóasztal mellett, h pütandömeerd! Az időjárás a zuhogó és a szemerkélő eső között váltakozott, így másnap a rövidebbik, húszperces városnéző sétát iktattuk be (a hosszabbik 30 perc). Előtte pedig polgáriasan megreggeliztünk a város legjobb kávézójában. Azt hiszem, minden napnak így kéne indulnia.
Vasárnap reggelizés közben pedig a németek invitáltak meg egy egésznapos kirándulásra Český Šternberkbe (cseszkí sternberk). Két autóval mentünk kilencen, Juliana, Judith, Beate, Katrin, Bénédicte, maďarská Anna, lett Katja, CJ és én. Csodás kis mesebeli falvakon át vezetett az út, néhány furcsa nevűvel is találkoztunk, mint Nechyba (ford. nemhiba), vagy Kouřim (dohányzom), vagy az angolosoknak kedvesen hangzó Smilovice.
Český Šternberk egy hatalmas várról nevezetes, amit meg is tekintettünk. Mindannyian egyetértettünk, h sokkal nagyobb élmény, mint a rideg és üres turistalátványosság Karlštejn. Itt minden szoba eredeti bútorokkal van berendezve, festmények a falon, használati tárgyak, stb. Olyan élettereket láttunk, mint lovagszalon, reggelizőszoba, dohányzószoba, hálószoba, gyerekszoba, vadászszoba. Sajnos bent nem lehetett fényképezni. A vezetés természetesen csak cseh nyelven volt, de nagyon szép, irodalmi nyelven beszélt az idegenvezető, így teljesen jól értettük szinte mindannyian. A vár kertjében pedig egy solymár mutatott be különféle baglyokat és sasféléket.
A vár a Sázava folyó partján
Mefisto, a tanbagoly
Ezután a sázavai kolostor maradványihoz vezetett az utunk. Ez azért is volt érdekes, mert a szlavisztikás alapozó tantárgyak keretén belül sokszor szóba került már ez a helyszín, ugyanis a 11. században a latin nyelv erőszakos terjesztésével az ószláv nyelv egyre inkább kiszorítódott, míg végül egyedül a sázavai kolostor maradt az egyetlen, ahol tovább ápolták az ószláv írásbeliség hagyományait. 1097-ben aztán végleg elűzték az összes szerzetest.
Sázavai kolostor
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.