Osudy dobré studentky Švejkyně

Igazából nem indult ez annyira spontánnak, eredetileg a rendőrségre indultunk el bejelenteni magunkat, amit elvileg az érkezéstől számított 30 napon belül kell megtenni, hupszika.  Mentségünkre szóljon, már múlt héten is megpróbáltunk bejutni, de zárva volt az az ajtó, ahol az EU-s állampolgárokkal foglalkoznak. Ezen a héten már nem hagytuk magunkat, átrontottunk az összes tízezer orosz/grúz/csecsen/stb és ázsiai bevándorlón, fogtunk egy illetékest, és átkísértettük magunkat a mi részlegünkre, ahol egy darab várakozó nem volt, majd a hölgy furcsa angolsággal közölte velünk, h nekünk nem kell itt semmit csinálnunk, mert ha kollégiumban lakunk, az automaticky regisztrált minket. Milyen jópofa, h ez a tájékoztató a bejelentési kötelezettségről és a szállás-visszaigazolásunk ugyanabban a borítékban érkezett annakidején, de hát ez legyen a legnagyobb problémánk, tényleg.

Ezek után úgy éreztük, hogy az izgalmak után igazán megérdemlünk egy kiadós ebédet, így beültünk a közeli kínaiba. Helyi sajátosság, h itt nem kínai büfék vannak, hanem čínská restaurace-k, vagyis kínai éttermek, rendes kiszolgálással, puccal, ugyanazért az árért, mint otthon. Illetve az étlapnak van éttermi meg büférésze is, mi természetesen az utóbbiból válogattunk 69 Kč-ért. Azt hittük, h ez a készételeket jelenti, de ugyanolyan hatalmas adag és frissen elkészített ételeket kaptunk, mint bárki más, nem tudom, mit takarhat a háromszoros árkülönbség. Igaz, valójában mindhárman ugyanazt a zöldséges szójaszószos tálat kaptuk főtt rizzsel, csak ki-ki csirkével, szójával-bambusszal-gombával vagy éppen sült hallal. Mindenesetre mind a 10 ujjunkat megnyaltuk utána, és az utóbbi egy hónapban először fordult elő, h még 4 órával evés után sem voltunk ismét éhesek. Általában akut farkaséhségben szenvedünk.

Közben Juli már kiszúrta, h innen nagyon közel van a már emlegetett tv torony is, amit én már amúgy is nagyon rég meg akartam nézni, lévén kedvenc nagyvárosi szórakozásom fura alakú magas épületekhez elzarándokolni. A žižkovi torony 216 méterével Csehország legmagasabb épülete, van benne kilátó meg kávézó-étterem, na meg persze az adóvevők. 1985-ben kezdték az építését, és mint minden modern épületet, ezt is utálta mindenki, a prágaiak a szabadságjogok gyakorlását ’89-benazzal kezdték, h le akarták állíttatni az építkezést, mivel azonban nem voltak túl gyakorlottak az érdekérvényesítésben. ’92-re azonban mégis elkészült, és átvette a korábbi , Petříni (petrzsín) rádió- és televízió torony feladatait, manapság pedig mobilszolgáltatók és a segélyhívók is innen üzemelnek. Állítólag nagyon alapos kivizsgálások azt állapították meg, h semmilyen káros élettani hatása nincs a lakosságra nézve, de hát ezt vagy elhiszi az ember, vagy nem, és akkor sem történik semmi. Lassú népszerűsödéséhez az is hozzájárult, h 2000-ben a rebellis cseh művész, David Černý (cserní) itt állította ki a Babák sorozatát. Amúgy ha jobban megnézitek a kettővel ezelőtti poszthoz mellékelt képet, még ilyen messziről is látszanak. Most nem mentünk amúgy fel a toronyba, mert elég drága, a felnőtt jegy 120, a diák 90, 10 fő felett pedig csak 60, úgyhogy lehet, h majd közösségi program keretében látogatunk vissza.

Chapter 8 in which they have a trip in Žižkov

Žižkov is the 3rd district of Prague, so it was not a big journey, but we supposed to register at the Foreign Police. Within 30 days after the arrival in the country, but that’s all right. And anyway, we were there the previous week too, but the door was closed to the EU offices. And now again. So we had to go to the trird country department and elbow our way amongst all the Russian/Georgian/other Asian and so immigrants who probably have been queuing there for hours or days or months, get an officer who showed us another way to the EU department to learn that if we live in the uni’s hostel it means an automatic registration. No further paperwork.

But that’s not a problem at all, we can seize the spare time to have a proper lunch in the Chinese. What is unusual for me, that here they don’t have bufets but normal restaurants with table service and all that. The menu had two parts, the fancy restaurant part and the bufet part, that as we thought probably meant the normal Chinese ready-to-heat-up meals, but by far not. A huge portion of fresly made food tasting delicious for 69 Kč. Chenese. I’m lovin it.

So after the good meal and now in a good mood we headed for Žižkov tower, the highest in the Czech Republic with its 216m. A café, a restaurant and a lookout tower operates in it and all the transceivers for the radio braodcasts and television and mobile providers. But the height was only one reason to come here, it’s a really interesting tower anyway. The constuction started in 1985, on the purpose to enlarge the coverage and shade all the banned broadcasts like the Free Europe Radio. Because of this and also it’s modernity it was widely rejected or more likely loathed by the public and in 1989 the people wanted to halt the construction. They didn’t force it enough, the tower was finished by 1992. Since 2000, when the rebellious Czech artist David Černý (cherny) installed his Babies on the columns of the tower it has become more and more popular. These statues are known worldwide, they were exhibited in London, New York, Chicago.

To be continued…