Kedves Család, Barátok, Ismerősök!
Szerencsésen megtörtént a Prágába való megérkezés, indult koránkeléssel, 7 óra buszozással. A reggel 5 órai kelés és a Népligetbe való kiautózás után kicsit rosszul esett, amikor a narancssárga autóbusz áthajtott Kelenföld Városközponton, de aztán megvigasztalódtam, amikor Eszter megírta, h kijönnek elém a Florenc-re, a buszpura. Ő ugyanis már szombaton megérkezett családostul, s ezután szőröstűl-bőröndöstűl kocsival átszállítottak a kollégiumba. Hát ilyen kényelmesen sem érkeztem még idegen országba! Gyorsan elintéztük, h legyen hol aludni, mellesleg az iroda, ahol ezt intézni lehet, 3-kor zárt és fél 4re kaptuk meg a kulcsokat, úgyhogy egy hajszálon múlt, bár egyébként is biztos megoldható lett volna valahogy, csak így legalább nem kellett megtudnunk, hogyan. Ezután visszamentünk a városba, hogy felszedjük Julit, a harmadik versenyzőt, és hogy beüljünk az U fleků nevű kocsmába, ahol az első napunkon sikerült is az összes cseh turistaélmény-sztereotípiát átélnünk, tipikus cseh hospoda (kocsma), nem kérdezik, mit kérsz, csak elédrakják a sört, itt épp barnasört (de milyet, jézusom, milyet!!!!); Becherovkával kínáltak bennünket („Medicina, medicina!”), knédlit meg olajban pácolt hermelínt ettünk, majd megjelent egy zenészpár, akik tradicionális cseh dalokat énekeltek meg a Yellow Submarine-t. Illetve utóbbiból csak ezt a két szót, mert a szöveget nem tudták, de az értékéből és az ekkora már az egekig fokozódott hangulatból ez semmit sem vont le.
Azt hiszem senkit sem fog meglepni, hogy az első napok leginkább ügyintézéssel teltek, érkezés után a már említett szobát foglaltuk le, másnap pedig felkerekedtünk, hogy az egyetemen próbáljunk szerencsét, úgyhogy a semmiből 24 óra alatt lett hol aludnunk, felvettük a foreign student státuszt, diákigazolványunk lett, felkutattunk egy menzát, ahol elvileg olcsón ehetnénk, ha délelőtt az ügyfélfogadási időben feltöltöttük volna az akkor még nem létező diákigazolványunkat pénzzel a menzairodán. Így viszont éhen maradtunk.
A Kollégiumról kell még néhány szót ejtenem, hiszen A Kollégium a furcsával, a szokatlannal, hogyúgynemondjam az abszurddal rokon fogalom.
A kollégium bejárata / The main entrance
Kelet-európai panelromantika
A Kolej Hvězdában (e: kolej hvjezda, =Csillag Kollégium) kétágyas szobák vannak, az egyikben Eszter és Juli fog lakni, a másikban meg én, egyelőre úgy néz ki, hogy egyedül, így az lesz egyben a partiszoba-nappali is, valamint forgórendszerben tudjuk hasznosítani, mivel mindhárman komoly párkapcsolatban élünk (Living and Loving Room). Tudom, h az egyedül szónál többetek szeme felcsillant, és a következő mondatot meg sem várva megkezdtétek az online buszjegyfoglalást, de azért érdemes még várni, egyrészt mert még semmi sem biztos, másrészt meg készítenünk kell egy szigorú vendégbeosztást.
Az egyik szobában még hűtő is van, állítólag ez sem feltétlenül szokványos itt, úgyhogy szerencsések vagyunk. Az fekvőhelyek kicsit furák, szokatlan átmenet egy letisztult formavilágot képviselő kanapé és egy hétköznapi ágy között. Lefekvés után azonban rájöttem, h valójában a multifunkcionalitás legmagasabb fokáról van itt szó, ugyanis olyan kemény, hogy félálomban egy pillanatig azt hittem, az asztalon fekszem. Ellenben déli fekvésű mindkét szoba, úgyhogy árad be a fény. Mosdók a folyosó végein találhatóak, mindegyik más-más lehetetlen csempeszín-párosításokkal, hogy női vagy férfi-e leginkább az dönti el, h melyik nem képviselteti magát éppen nagyobb számban. A hozzánk legközelebbit mondjuk gyanúsan babarózsaszín csempe fedi, bár a babakék kézmosók már ismét elbizonytalanítanak. A zuhanyzók sem túl hívogatóak, viszont az első emelet elején találtunk egy vadiúj felújított, gyönyörű narancssárga fürdőszobát, zárható zuhanyzófülkékkel és kellemes magányt biztosító toalettekkel.
Ezen a héten még előttünk van a simkártya-vásárlás, a kurzusfelvétel, és a cseh szintfelmérő megírása, meg még valószínűleg egy csomó minden, amiről még fogalmunk sincs. Folytatás később.
Köszönet Anyunak, Apunak, EsztiAnyunak és EsztiApunak, valamint a Magyar Ösztöndíj Bizottságnak.
Chapter 0 in which they settle down
Hi everyone,
I planned to make a short sumup in the end of these posts. But first of all, it cant be as enjoyable as it is in hungarian, and it takes hell a lot of time anyway. So briefly, really. Just to know whats up on this side of the planet.
So Im in Prague now, as I’m on a 5 month long scholarship programme called ’Czech for foreigners’ on Charles University (or Karlova univerzita in Czech), so I supposed to improve my Czech here. And I definitely need it. Im with two other classmates from my home uni, Eszter and Juli (pr: ester, yoolee), both make huge efforts to speak this odd language. Its pretty hard. So we drink Czech beer instead.
The first days are always for the administration, and this part of the world is famous for ist bureusystem (no nation could challenge Hungarians though…), go to this office with these papers, go with them to another one to get some more to fill up, pay the admin fee at the post office on the corner, come back with the certification, queue again, etc… So far we’ve got our rooms, registered at the uni , got the studentcards (that we cannot use for 24 hours).
In the very first evening we happened to go to one of the most famous pubs (hospoda ) in Prague, the U fleků (pr: oo fle-koo). In traditional hospodas you do not order or choose your drink, just take a seat and wait for the waiter carrying a huge tray of beers, placing one in front of you without asking anything or saying hello or even smiling. You came to the hospoda to drink their house beer. No need to chat. No 'How you doin mate?' or 'Thats a lovely day, isnt it?' stuff. In U fleků dark beer is made which I’m not really fond of, but this was so amazingly tasty! You can also eat in pubs for a relatively good price, so we had marinated hermelín. In Hungarian a small furry mammal is called like that, but in Czech it means camembert cheese. First when I saw this in a pizzeria menu card I didnt dare to order it, looking for some veggie-friendly options, and was yeah, weird. From time to time (approx. in every 10 min) the waiters are going around with a huge tray of Becherovka (pr: be-he-rov-ka, a strong herbal booze), offering the shots like „Medicine! Medicine!” So the first night was the touristy goingout, from today we are locals!
We live in the Kolej Hvězda (Student’s Hostel ’Star’, pr: ko-ley hvyez-da, try to make an effort), 20 min tramride from the downtown. The condition of the buildings is… well, we have double rooms, so thats really good, not crowded at all. Eszter and Juli have the other one, Im alone in mine so far, but it may change. Though hopefully not, we almost have all our friends and boyfriends scheduled for a visit:P, this will be our Living and Loving Room.
In the next days we have to make the course registration, top up our student cards, buy the travelcards, and try to get a good level on the first Czech language test to get into a good class.
So thats all for now, a mějte se hezký! (have a nice day)
Emő
2010. február 24.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Arwald 2010.02.25. 22:56:48
meezzy 2010.02.26. 10:47:54
druhá Áná
PB Zui 2010.02.28. 23:47:39
Švejkyně 2010.03.01. 00:06:39