Ismét beköszöntött a hétvége, ezúttal több szórakozás ígéretével.  Csütörtök este érkezett meg Zsolt, aki Juliért utazott 600 km-t, péntek délelőtt pedig Charles-ért mentem a reptérre, úgyhogy hirtelen öten lettünk. Zsolt még ebben a hónapban ki fog ugrani mégegyszer, jövő héten pedig Eszter barátja jön, úgyhogy próbáltunk agyalni, hogyan lehetne a tömegközlekedést minél okosabban megoldani. Ugyan itt sokkal olcsóbb, mint Budapesten, de a turistákat azért elég szépen lehúzzák. A problémát megoldotta, hogy létezik továbbadható havibérlet 670 Kč-ért (a sima 550, csak összehasonlításképpen az otthonival…). El is mentünk a legközelebbi metróállomásra, a már jól ismert Staroměstské-re, ahol szépen továbbküldtek minket Můstekre (1 megálló), mert itt nem lehet ám csak úgy minden állomáson bérleteket vásárolni. Můsteken lehet, de nem ezt a fajtát, úgyhogy onnan továbbküldtek mindet újabb két megállóval, az I.P. Pavlovára, ahol közölték, h föl kell menni a bojiště-hez (e: bojistye). Visszafogtuk az őrült kacajt, mosolyogtuk, megköszöntük, felmentünk. Mi az a bojiště? Nem tudjuk, azt sem, hol keressük, ismét lemegyünk. A néni már mosolyog, majd átnyújt egy papírfecnit, amin egy kétsoros cseh nyelvű leírás található arról, hogyan juthatunk el a jegypénztártól a Na Bojiště utca 5-ig (áhá!!). Az utca 27-tel kezdődik, Juli már teljesen kivan, h még innen is sétálni kell, különben is tök nevetséges, mintha egy kalandjátékban vennénk részt. Még szerencse, hogy nem kerülte el a figyelmünket, h a 27-es szám után egyből az 5-ös jött, bár oda belépve közölték, h a másik 5-ösbe kell menni, és az első pénztárnál pedig h a 4-es pénztárhoz fáradjunk át, de ott végre már csak annyit kérdeztek, h mától vagy holnaptól kérjük-e. Megy itt minden, mint a karikacsapás.

Nem tudom, otthon milyen idő van amúgy, amikor másfél hete megérkeztünk, még hatalmas hómennyiség fogadott minket, ami egy hét alatt teljesen leolvadt. Gondoltuk is, hogy milyen jó, h egy hétre hoztunk télikabátot.  Ezek után eléggé csodálkoztam, amikor pénteken a koleszból kilépve az egy héttel azelőtti látvány fogadott, hóesés, -4 fok, szél. Főleg Charles akadt ki, mert Párizsban már javában 12-13 fokok vannak. Azért délután ennek ellenére elindultunk a városba, a Pivovar u Bulovky (ejtsd pontosan uúgy) nevű kocsmába. Itt saját főzésű söröket mérnek, most épp négy fajtát, egy világosat, egy félbarnát, búzasört, és ale-t. Mindegyik csodálatos, a világos egy kis citromos beütéssel, az ale jegesteára emlékeztetett. 

Második nap egy sétát tettünk a városban, hiszen Charles 16 évesen járt itt utoljára egy osztálykirándulás keretében (érdekes, minket csak Parádfürdőre vittek…). Épp 5 perccel a kezdés előtt értünk az orlojhoz, úgyhogy pont részesei lehettünk az attrakciónak, majd a Staroměsto kis sikátoraiban és utcácskáiban bolyongtunk órákon keresztül. Hihetetlen, de a szakadatlan havazás és hideg ellenére is tele van turistákkal, de a nyárinál azért még mindig sokkal elviselhetőbb. Végre eljutottunk a Hany Bany nevű kocsmába is, ami az egyetemtől egy utcára található, és a hallgatók egyik törzshelye. A Josefov, a régi zsidónegyed pedig mostanra egy városrésznyi Andrássy úttá nőtte ki magát, Lüivütonnal, Pradaval, Burberry-vel, Armanival (a többi luxusmárkáról még csak nem is hallottam), és gyönyörű épületekkel. Szomorú belegondolni, h némi kültéri festék felhasználásával Budapest is nézhetne ki ugyanígy. De hát valahol le kell forgatni azokat a háborús filmeket is…

Chapter 4 in which they have their first guests

We have guests this weekend, Juli’s boyfriend, Zsolt arrived on Thursday, and I picked Charles up from the airport on Friday morning. Btw it’s Siberia again here, snowing like hell, -4 Celsius degree what is kindof painful after the mildish weather we had in the past days. Especially for Charles, in Paris they have 12-13 degrees by now.

On the first evening we visited a brewery called Pivovar u Bulovky (pr.  the way it is written). Now they had 4 types, lager with a slight lemon flavour, half brown, ale tasted ice tea, and white beer. All of them were delicious! If you have a chance just pop in for a pint!

On the second day we took a really touristy walk in the city, just cought the orloj attraction (or pic above) and strolled around in the small mews and alleys for hours, sitting in some cafés, like Hany Bany, one of the haunts of the unistudents. Was quite a long walk, you will get some pics later instead of a useless discription.