Mozgalmas hétvégén vagyok túl, egy régi barát látogatott el hozzám két napra. Hat évvel ezelőtt pont együtt voltunk itt Prágában, így a legkötelezőbb turistahelyszíneket nagyjából elkerülhettük. Ezalatt elsősorban a Staroměstské náměstít értem, mivel az egyetem általam használt két épülete közötti ingázás során itt kell átvágnom, és a sok turista miatt ez némileg kezd bosszantóvá válni, a nyár közeledtével pedig ez csak hatványozódik. Most gondolom mindenki mélyen együtt érez velem.

Elsőként Žižkovba látogattunk babanézőbe, úgy látszik a rajongásomat a furaalakú magas épületek iránt sikerült másokra is átragasztanom. Ami jó, az jó, na. A hétvégén két kínaiban is voltunk, és hát azt kell mondanom, hogy tényleg, aki jót akar enni itt olcsón, az menjen a kínaiba. Nyelvgyakorlásnak is kitűnő, ugyanúgy beszélnek csehül, mint magyarul, általában az utolsó szótagot vagy hangot fölöslegesnek érezve: „Mám akc  páá-liv po-léév ne-bo číín-ský sa-láá”. Sajnos erről az akcióról, mármint h kaphatunk volna ingyen csípős-savanyú levest vagy kínai salátát, lemaradtunk, mivel nem sikerült időben dekódolni a fent elhangzott mondatot.

Közben döntést kellett hoznunk, h északra, Holešovicébe (holesovice) folytatjuk-e az utunkat, ahol egy cseh ismerősék voltak egy Városliget szerű helyen, vagy délre, Vyšehrad (visehrad) felé a franciáékhoz. (Vyšehrad amúgy magas várat jelent. Azért jó szláv nyelvet tanulni, mert hirtelen értelmesek lesznek a magyar szavak.) Végül delet választottuk, majd a metrómegállónál, mivel nem tudtuk merre kell menni, elindultunk a legizgalmasabbnak gondolt úton. Egyébként pontosan ebben a pillanatigban szűnt meg a kisvárosérzésem. Vyšehrad megálló ugyanis egy hatalmas (nemhasznált) konferencia-központ mellett van, majd rögtön mellette a Nusle-i (nuszle) völgy, és a felette átívelő Nuslei-híd. A vár ugyan pont a híd tengelyétől 90°-kal elforgatva található, így viszont egy remek körsétát tehettünk. A viadukt pedig lenyűgöző, a völgyben ugyanis rendes belvárosi, négy-ötemeletes házak állnak, így gyakorlatilag a házak fölött sétál át az ember! A látvány fantasztikus volt a délutáni napsütésben, és remek képeket készítettünk a vyšehradi bazilika tornyairól, ahol a többiek vártak minket, miközben egyre távolodunk. Más fényviszonyok között talán egyértelműbb lett volna, h merre kell menni.

Egyébként erről a hídról is nagyon sok érdekességet találtam. A Nuselský most (nuszelszkí moszt, Nuslei-híd) 1967 és ’73 között épült, ’90-ig Klement Gottwald-híd. A délkeletről érkező autópálya forgalmat vezeti be a városba, hatsávos, 485m hosszú, 26,5m széles, és 42,5m magasan ível át a völgy fölött (a végére kicsit már szédültünk). Közvetlenül az autósávok alatt pedig a híd hasában fut a C metróvonal (ez egy évvel később, 1974-től kezdett járni). Az építéshez a völgyben 17 házat kellett elbontani, hiszen csak nem építik már rájuk a pilléreket. Legalábbis én elköltöztem volna.

Chapter 12

Eh, had a busy weekend after an old friend’s visit. Funnily, just 6 ys ago we had our holiday here together, so at least we could skip the most touristy parts, like the Staroměstské náměstí, where I have to strugge through every day between the two buildings of the uni.

So on the first day we went to Žižkov for babyspotting. Mr. Černý is getting popular.  After we had to make a hard decision about where to go. We could join some Czech mates in Holešovice (ho-le-sho-vi-tse)on the North, or to a French friend in Vyšehrad (vee-she-hrad), on the South. Chose the second option, as I’ve never been to Vyšehrad, and, as its name implies(= high castle), it’s a castle on a hill. These kind of things are rarely disappointing. Sandrine (F) and Lucia (I) were waiting for us, but our academic delay didn’t cause any problem to their southern mentality.  But hell, it was worth getting lost. First I have to tell it was not our fault. The sun was shining so strong from the West that we couldn’t see what’s in front of us (the castle). So we turned and crossed a viaduct as this option seemed to be the most interesting. It’s called Nuselský most (nooselskee most, most is bridge), after the name of the district Nusle, and one of the biggest in the Czech Republic. So far, I’ve had the sense of being in a small town which ceased at this moment. The viaduct is 485m long, 26,5m wide and 42,5m high above the Nusle-valley with all the old buildings so you actually walk above the houses. The view was fascinating in the sparkling late afternoon sunshine. After the bridge tour (took at least 15 min as we stopped every sec to take some pics) we decided to use our map to find the way finally, meet the girls and have a walk together in the Vyšehrad castle. And to figure out that we took some photos of the siluette of the spires of the basilica from the viaduct.

After all that we walked back to the downtown to have a beer or two in bar Duende, accompanied by a German classmate. Sipping the beer tired after the long walk and and all the buzz I have to lay down that this is how to have a perfect day.

It was only the first part of the weekend, the rest is coming soon.