HTML

Osudy dobré studentky Švejkyně

Švejkyně, a derék diáklány kalandjai a prágai ösztöndíj és a Poděbrady-i nyári egyetem idején - álnaív szituációs webregény a Magyar Ösztöndíj Bizottság támogatásával (és a jólmegérdemelt francia nyaralás) /// The Fateful Adventures of the Good Student Švejkyně During the Scholarship in Prague and the Summer University in Poděbrady (Topped with a Well Earned French Holiday)

Friss topikok

2010.04.30. 17:20 Švejkyně

Tizenkettedik fejezet, második rész

Második, egyben befejező napunk a klasszikus művészetek jegyében telt a Malá stranán (malá sztrana, Kisoldal), először a Várba látogattunk el, hamár mögötte lakunk, és véletlenül nem volt hatalmas sor a Szent Vítus-székesegyház előtt (valószínűleg néminemű összefüggésben a vulkánkitörés és a hamufelhő következtében törölt repülőjáratokkal), így kényelmesen körbesétálhattunk. Megint meg kellett állapítanom, h a templomokban engem a belmagasságon és a színes ablakokon kívül más nem igazán tud megfogni. Esetleg még az, h mennyi pénzért lehet gyertyát gyújtani, vagy talán a katolikus szuvenírek. Popturizmus.  Építészetileg azért elég érdekes, még IV. Károly idejében, 1344-ben kezdték építeni gótikus stílusban, és 1929-re végeztek vele. 585 év. Többek között a német Peter Parlel keze munkáját is dícséri, aki nem mellesleg a Károly-híd és az egész későgót Prága építőjeként ismert. A századok alatt többször átalakították, az épp aktuális divat szerint reneszánsz, majd barokk ízlésnek megfelelően, de igazából a létező valamennyi stílusjegy fellelhető rajta.

Ellátogattunk a gyönyörű királyi kertbe is, amit nemrég nyitottak meg a téliszünet után. Szintén nem mai darab, még I. Ferdinánd kezdte el kiépíttetni a 16. században, a reneszánsz kertőrület korában. A mindenféle tájidegen fa- és virágkülönlegességen kívül van benne egy ultramegamodern narancsház is, ami British Imperium Order díjat nyert, és számítógép-vezérléssel nőnek benne a narancsok. De tényleg.

Ezután a változatosság jegyében átsétáltunk a Hradzsin alatt található Wallenstein-kastély kertjébe (Valdštejn csehül). Ez egyébként a cseh szenátus egyik székháza a három közül. Ide már régen el akartam látogatni, mert a vár déli feléből pont rálátni az egész épülethálózatra, és a kertjében van egy nagyon fura, groteszk, szürke fal. Kiderült, h nem más, mint a Grotto, vagyis egy műcseppkőfal, ugyanis a barokk nagyon szerette a misztikus, bizarr dolgokat, a fal pedig olyan érzést kelt, mintha titkos bejáratai lennének (pedig nem is), és a cseppkövek alaposabb szemlélete közben pedig mindenféle nemkívánatos, rémisztő arcokat meg csúszómászókat fedez fel az ember. Először nagyon megörültem, mert azt hittem, h tényleg be lehet menni és mindenféle misztikus és barokkosan bizarr dolgokat lehet majd látni, de ez tényleg csak egy ilyen értelmetlen izé, ami egyébként a kora barokk vagy manierista kertek megszokott kelléke.

 

Chapter 12 Part 2

We spent the next (and final) day on the Small Side (Malá strana), first visiting the Hradčany, the castle. Althought this is my fifth time in Prague, I’ve never been to the cathedral, as it was always fully packed. Special circumstances, probably due to the vulcano eruption-ash cloud-cancelled flights, Prague was kindof enjoyable. I’m really not fond of churches, the only thing that can interest me is their architecture, but at least this one has a nice story: the construction was started in 1344 in the era of Charles the IV and was completed by 1929, in 585 years. They took their time. One of the architects was the German Peter Parler, the constructor of the Charles Bridge and the whole late-Gothic Prague. During the centuries the cathedral was updated several times according to the current latest fashion, so basically all kinds of styles can be found on it.

The castle also has a nice garden, back in the 16th century, Ferdinand the Ist started to get it built with Italian renessaince design. Other than all the precious plants they have a newly built megamodern computer-operated orangery greenhouse which won the British Imperium Order prize. Cool, eh?

Our next stop was the Wallenstein palace garden which I’ve wanted to visit for a long time, because it’s very well visible from the castle and I saw a weird  huge greyish wall in the garden. The so-called Grotto is a bizarre artificial dripstone wall, with hidden fake entrances, and grotesque faces on it. Turned out it’s a typical part of a Mannerist or Early Baroque garden. A mysterious, scary, useless and meaningless folly.

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: kultúra város


A bejegyzés trackback címe:

https://svejkyne.blog.hu/api/trackback/id/1964748

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Kommentezéshez lépj be, vagy regisztrálj! ‐ Belépés Facebookkal

süti beállítások módosítása