Azt hiszem a blog elkezdtett egy kicsit útikönyv jelleget ölteni, úgyhogy most némileg személyesebb hangvételű, inkább a hétköznapokra koncentráló írás fog következni.
Persze biztos senkit nem érdekel, de a félév végének közeledtével egyre nehezebben alszom az otthoni halmozódó teendőim miatt. Vizsgám ugyan csak kettő lesz: cseh irodalomtörténet és a cseh nyelvi záróvizsga, ellenben egy rakat szemináriumot el kéne végeznem, két műfordítás-gyakorlatra a műfordítások és a fordításkritika (azzal azért hadd dicsekedjek el, h a hazaküldött T.S. Eliot fordításomat egyöntetűen a legjobbnak szavazta meg a tanár és az egész csoport), cseh nyelvű kisesszék és beadandók várnak még megírásra, és az írásbeli prezentáció az itteni tanulmányaimról. Ezen kívül pedig az irodalomtörténet szemináriumi része, amiért még a Magyar Intézetbe is elmentem, h kivegyem a kötelezőket magyarul. Két könyv bent is volt a tizenötből. Én bízom abban, h sikerülni fog.
És valójában itt sem egy négyhónapos turistakörúton veszek részt, hanem például egyetemre is járok. Nem állítom, hogy nem tanulhatnék intenzívebben, de rendesen bejárok, és például voltam szótárazni a Nemzeti Könyvtárban (Národní knihovna, národnyí knyihovna), és heti kétszer pedig egy cseh lánnyal, Luckával (e: lucka) tandemezünk, ami kétirányú nyelvtanítás, csehezünk és angolozunk. Ezen kívül még vannak az itteni sulis feladatok, mint például az esszéírás olyan kreatív témakörökben mint „Egy remek nyaralás” (Prostě skvělé prázdniny), „Miért szeretem/nem szeretem Csehországot? (Proč (ne)mám ráda Českou republice?), „Élet a kollégiumban és otthon” (Život na koleji vs. doma), „A média irányítja az életünket?” (Řídí náš život média?). Tanulmányink nagy részét azonban a prefixes igékkel való barátkozás tölti ki. Igazából még csak kerülgetjük egymást. Ezek ugyanolyan trükkösek, mint magyarul, van egy tő, pl a kever, tegyük hozzá a két leggyakoribb igekötőt, meg és le: megkever, lekever. Igen, nem ugyanaz. Még csak emésztgetem a gondolatot, h ezeket egyesével meg kell tanulni. A múltkor Bartek, a magyarul tanuló lengyel fiú mondott egy aranyosat, h haza fog utazni és a szüleinek megy.
Lassan egy hónapja meg elkezdtünk Julival falat mászni! Igazából a regisztrációról való lecsúszás annak a következtében történt, nem tudtam, hogy van csehül a mászás… ám a tesitanszéken bekönyörögtük magunkat, aztán már semmi sem állhatott az utunkba! Bár az első alkalommal, helyismeret híján még másfél óráig tartott a sportcentrumot megközelíteni, a harmadik héten már csak 20 percet vett igénybe. Nagyon jó hely a Cibulka Squashpark (hagymácskát jelent), tiszta 12. kerületi hegyvidék a környék, van kint is mászóoszlop, bent pedig csak tátottuk a szánkat a terem láttán. A harmadik óránkon pedig már a kötél átkötését tanultuk, ugyanis a fal nem a kötéllel van ott eredetileg, hanem valaki előzőleg bekötötte, vagyis felvitte a kötelet. Ezekhez pedig biztosító hevederek vannak a falon két méterenként, ahova ajánlott bekötni a kötelet, így a következő eltévesztése esetén összesen legfeljebb négy métert zuhanhat a mászó, plusz amit még az őt lent biztosító enged neki.
Fotók: graffity Žižkovban, a Nemzeti Könyvtár udvara, a Cibulka falmászóterem
Chapter 13 in which she is busy-busy
Since the blog started to become a Prague guidebook, I decided to write about my weekdays and some more personal topics. What about my studies? Can’t complain really, I attend the courses, having tandem twice a week with a Czech girl, Lucka (luts-ka), helping each other in Czech and English, using the library. We have some inspiring essay topics to write, like ’A fantastic holiday’, ’Why do/don’t I like the Czech republic?’ ’Living in the students’ hostel or at home’ and ’Does media lead our life?’. But mostly we try to learn verbs with prefixes that I can’t even explain how horrid is… so now just trying to digest the thought that I have to learn them one by one… Other than all these I have my seminars at home to fulfil, too. Some poems for the translating course (btw according to the teacher and all the classmates' votes my T.S. Eliot was the best in the group), translation critics, short essays in Czech and one long about a novel, a written presentation about my studies here. In the next two weeks. Doable. And after two exams, one on literature (managed to get 2 books out of 15 from the Hungarian Institute’s libraray) and my final language exam on Czech. Yepee.
Back to the sunny side, about a month ago we finally joined the wall climbing course with Juli. Last time I couldn’t find it on the list as I didn’t know how climbing is said in Chech…thats why we missed the official registration. Before I did only boulder, which means you use no equipments, so you don’t climb high, it's more about the tèchnique. And on our third lesson we parcticed how to take the rope to the top archor so it was a bit intensive for me, but we didn't fall down. Anyway, the place itself, Cibulka Squashpark (=tiny onion!) amazed us.
Photos: courtyard in the National Library, climbing room in Cibulka, graffity in Žižkov