Már majdnem két egész hét eltelt múzeum nélkül, az utolsó pillanatban azonban sikerült pótolni az elmaradást! Kezdésként egy igazi turistacsemegét választottunk, a Kommunizmus Múzeumot.  A Vencel tér (helyiül Vaclavák) alsó sarkából nyíló Na Příkopě (na przsíkopje) utcában található, és egy szerintem teljesen béna, vicsorgó fogú matrjoska baba az emblémája. Itt valahogy teljesen máshogy állnak hozzá a kommunizmushoz, az egészet sokkal viccesebben fogják fel; pedig amennyire tudom, itt mégkevesebb kacaj és dínom-dánom volt, mint nálunk, mégis valahogy sikerült kifesteni a házakat meg mókás képeslapokat nyomtatni a régi propaganda-plakátokból (kép az angol résznél). A Károly-hídon még egy Lenin hasonmással is lehet fényképezkedni. Ez is érdekes munka lehet… „-Mivel foglalkozol?” „-Lenin vagyok.” Na de vissza a múzeumhoz. Igazából inkább a nyugati turistákat célozták meg, nagyon színesen, inkább a látvánnyal magyarázva, olvasni viszonylag keveset kell, és az is érdekesség. Az külön tetszett, h nem arra helyezték a hangsúlyt, h hány embert végeztek ki és mennyi liter vér folyt, sokkal inkább a mindennapi életet bemutatva, mindenféle összehordott tárgyakból, tematikusan összeszedve az oktatás, vásárlás, a technikai fejlődés, sport, képzőművészet, stb jellegzetességeit, hoztak létre egy nagyon élvezhető kiállítást.

Most tudtam meg például, hogy a cseheknek is van egy űrhajósa, Vladimír Remek, aki részt vett a szovjet Interkozmosz programban. Ráadásul igazi csehszlovák, vegyesházasságból lévén származó, a haza megtestesítője. Sőt, ő volt az első „nem szovjet és nem is amerikai” űrhajós! Ez már valami! Bajkon Úr egyébként napjainkban politizál, úgy látszik ez egy ilyen egyenes karrierív a kistérségi űrhajósoknál.

Aztán ott van Jan Palach, a csehek „pestisráca”, aki a Vencel téren gyújtotta fel magát 1969. január 19-én, így tiltakozva a ruhaosztályon tapasztalható áruhiány a diktatúra elnyomása ellen. A múzeum csak egy követőjét említette, a Wikipedia szerint viszont tizenegyen (!) voltak. Ebből heten a következő 5 napban (köztük egy magyar is). Az egyetem főépülete egyébként a róla elnevezett téren áll. A Vencel teret azért mégsem keresztelték át.

Chapter 5 in which they visit a museum

Finally I managed to visit a museum, the very first cultural going out was the Museum of Communism. It’s the perfect place for a foreigner who doesn’t know exactly what it all was but doesn’t wanna be totally shocked for the next 24 hours. Even the poster takes it unseriously with the agressive snarling  russian matryoshka doll, but it somehow depicts the whole thing, the way they look back, the ability to joke. And, of course, they realized that they can make a handsome profit out of it. For example, those medals of honour in the giftshop, for about €/£10-15, well, if you want one free, just tell me, I can find some in my Grandpa’s drawer. Not mentioning the creative and witty postcards! But other than that I loved this museum because it didn’t want to shock me, the exhibition itself was a really enjoyable, cosy bric à brac, thematically ordered (school life, shopping , sport, industry, art, work, etc.)  well  but not overexplained with many many interesting details.

For instance, I haven’t heard about Vladimír Remek, the first non-American and non-Soviet astronaut. He participated in the Soviet Intercosmos programme. And he’s a real Czechoslovakian! (Slovak father and Czech mother).

Jan Palach (pr yan pa-lah, written like that looks like a chinese name…) might not be world famous but a real hero for the Czech. In 1969 the 21-year old student set himself on fire on Wencelas square protesting against the Soviet oppression. The oppression remained, but he had 11 followers (according to Wikipedia), 7 in the next 5 days, including 1 Hungarian. The square, where our uni is, is named after him.

And did you know that the largest Stalin statue in Europe was in Prague? It was 15,5m high and 22m long, erected in Letná park (Summer park), a picturesque hill close to the downtown. It took 5 years and a half to make it, and was finally finished in 1955, two years  after Stalin’s death! Sadly, the sculptor commited suicide in the last weeks as he suffered so much from the stress from being publicly hated by the people and also by the party pressing him because of the huge delay. It stood there only for 7 years, not a long time, especially compared to the preparation work… Anyway, by the ’60s it went out of the trend so in 1962 the party decided to remove it with a little help of 800 kg of explosives. I’m sure there must be some archaive documentaries about it somewhere but on youTube I couldn’t find it. If someone has it please don’t hesitate to share!