Osudy dobré studentky Švejkyně

Nagyjából másfél hete, de sok-sok szem alatti táskával ezelőtt volt, hogy kissé feszültnek éreztem magam az elintézendő, megírandó, elküldendő, stb. dolgaim miatt, és igazából csak híres optimizmusom hitette el velem, hogy valóban képes leszek mindent időben befejezni. Azonban ha az utolsó pillanatban is, de sikerült! Ez azt jelenti, hogy újra visszatérek eseménydús beszámolóimmal. Majd ha lesznek megint.

Chapter 14 in which she gets ready

Just a quick note that I’m still alive, and, what is more, got ready with all the stuff I had to write. So it means that I will probably post more frequently again. I mean when I will have something to write about. Not like now.

Anyways, last week I had to realize that probably I’m the slowest essay-writer on earth and I am just simply not able to produce more that 3 pages and a half. Just no way. This week we had the last climbing lesson with Juli and tried climbing blindfold! Such an amazing experience, you feel the wall and balance much more intensively. Of course we climbed the easiest route but its only the beginning. And the end of the term. What will I do here for one month?

A Moldva, a vár, a Károly-híd és termérdek mennyiségű sirály (Március) /// River Vltava, the castle, Charles brigde and tons of seaguls (March)

Albinó mérgespulyka a Wallenstein-kastély kertjében / Pissed off albino peacock in the Wallenstein Palace garden

Azt hiszem a blog elkezdtett egy kicsit útikönyv jelleget ölteni, úgyhogy most némileg személyesebb hangvételű, inkább a hétköznapokra koncentráló írás fog következni.

Persze biztos senkit nem érdekel, de a félév végének közeledtével egyre nehezebben alszom az otthoni halmozódó teendőim miatt. Vizsgám ugyan csak kettő lesz: cseh irodalomtörténet és a cseh nyelvi záróvizsga, ellenben egy rakat szemináriumot el kéne végeznem, két műfordítás-gyakorlatra a műfordítások és a fordításkritika (azzal azért hadd dicsekedjek el, h a hazaküldött T.S. Eliot fordításomat egyöntetűen a legjobbnak szavazta meg a tanár és az egész csoport), cseh nyelvű kisesszék és beadandók várnak még megírásra, és az írásbeli prezentáció az itteni tanulmányaimról. Ezen kívül pedig az irodalomtörténet szemináriumi része, amiért még a Magyar Intézetbe is elmentem, h kivegyem a kötelezőket magyarul. Két könyv bent is volt a tizenötből.  Én bízom abban, h sikerülni fog.

És valójában itt sem egy négyhónapos turistakörúton veszek részt, hanem például egyetemre is járok.  Nem állítom, hogy nem tanulhatnék intenzívebben, de rendesen bejárok, és például voltam szótárazni a Nemzeti Könyvtárban (Národní knihovna, národnyí knyihovna), és heti kétszer pedig egy cseh lánnyal, Luckával (e: lucka) tandemezünk, ami kétirányú nyelvtanítás, csehezünk és angolozunk. Ezen kívül még vannak az itteni sulis feladatok, mint például az esszéírás olyan kreatív témakörökben mint „Egy remek nyaralás” (Prostě skvělé prázdniny), „Miért szeretem/nem szeretem Csehországot? (Proč (ne)mám ráda Českou republice?), „Élet a kollégiumban és otthon” (Život na koleji vs. doma), „A média irányítja az életünket?” (Řídí náš život média?). Tanulmányink nagy részét azonban a prefixes igékkel való barátkozás tölti ki. Igazából még csak kerülgetjük egymást.  Ezek ugyanolyan trükkösek, mint magyarul, van egy tő, pl a kever, tegyük hozzá a két leggyakoribb igekötőt, meg és le: megkever, lekever. Igen, nem ugyanaz. Még csak emésztgetem a gondolatot, h ezeket egyesével meg kell tanulni. A múltkor Bartek, a magyarul tanuló lengyel fiú mondott egy aranyosat, h haza fog utazni és a szüleinek megy.

Lassan egy hónapja meg elkezdtünk Julival falat mászni! Igazából a regisztrációról való lecsúszás annak a következtében történt, nem tudtam, hogy van csehül a mászás… ám a tesitanszéken bekönyörögtük magunkat, aztán már semmi sem állhatott az utunkba! Bár az első alkalommal, helyismeret híján még másfél óráig tartott a sportcentrumot megközelíteni, a harmadik héten már csak 20 percet vett igénybe. Nagyon jó hely a Cibulka Squashpark (hagymácskát jelent), tiszta 12. kerületi hegyvidék a környék, van kint is mászóoszlop, bent pedig csak tátottuk a szánkat a terem láttán. A harmadik óránkon pedig már a kötél átkötését tanultuk, ugyanis a fal nem a kötéllel van ott eredetileg, hanem valaki előzőleg bekötötte, vagyis felvitte a kötelet. Ezekhez pedig biztosító hevederek vannak a falon két méterenként, ahova ajánlott bekötni a kötelet, így a következő eltévesztése esetén összesen legfeljebb négy métert zuhanhat a mászó, plusz amit még az őt lent biztosító enged neki.

Chapter 13 in which she is busy-busy

Since the blog started to become a Prague guidebook, I decided to write about my weekdays and some more personal topics. What about my studies? Can’t complain really, I attend the courses, having tandem twice a week with a Czech girl, Lucka (luts-ka), helping each other in Czech and English, using the library. We have some inspiring essay topics to write, like ’A fantastic holiday’, ’Why do/don’t I like the Czech republic?’ ’Living in the students’ hostel or at home’ and ’Does media lead our life?’. But mostly we try to learn verbs with prefixes that I can’t even explain how horrid is… so now just trying to digest the thought that I have to learn them one by one… Other than all these I have my seminars at home to fulfil, too. Some poems for the translating course (btw according to the teacher and all the classmates' votes my T.S. Eliot was the best in the group), translation critics, short essays in Czech and one long about a novel, a written presentation about my studies here. In the next two weeks. Doable. And after two exams, one on literature (managed to get 2 books out of 15 from the Hungarian Institute’s libraray) and my final language exam on Czech. Yepee.

Back to the sunny side, about a month ago we finally joined the wall climbing course with Juli. Last time I couldn’t find it on the list as I didn’t know how climbing is said in Chech…thats why we missed the official registration. Before I did only boulder, which means you use no equipments, so you don’t climb high, it's more about the tèchnique. And on our third lesson we parcticed how to take the rope to the top archor so it was a bit intensive for me, but we didn't fall down. Anyway, the place itself, Cibulka Squashpark  (=tiny onion!) amazed us.

Photos: courtyard in the National Library, climbing room in Cibulka, graffity in Žižkov

Második, egyben befejező napunk a klasszikus művészetek jegyében telt a Malá stranán (malá sztrana, Kisoldal), először a Várba látogattunk el, hamár mögötte lakunk, és véletlenül nem volt hatalmas sor a Szent Vítus-székesegyház előtt (valószínűleg néminemű összefüggésben a vulkánkitörés és a hamufelhő következtében törölt repülőjáratokkal), így kényelmesen körbesétálhattunk. Megint meg kellett állapítanom, h a templomokban engem a belmagasságon és a színes ablakokon kívül más nem igazán tud megfogni. Esetleg még az, h mennyi pénzért lehet gyertyát gyújtani, vagy talán a katolikus szuvenírek. Popturizmus.  Építészetileg azért elég érdekes, még IV. Károly idejében, 1344-ben kezdték építeni gótikus stílusban, és 1929-re végeztek vele. 585 év. Többek között a német Peter Parlel keze munkáját is dícséri, aki nem mellesleg a Károly-híd és az egész későgót Prága építőjeként ismert. A századok alatt többször átalakították, az épp aktuális divat szerint reneszánsz, majd barokk ízlésnek megfelelően, de igazából a létező valamennyi stílusjegy fellelhető rajta.

Ellátogattunk a gyönyörű királyi kertbe is, amit nemrég nyitottak meg a téliszünet után. Szintén nem mai darab, még I. Ferdinánd kezdte el kiépíttetni a 16. században, a reneszánsz kertőrület korában. A mindenféle tájidegen fa- és virágkülönlegességen kívül van benne egy ultramegamodern narancsház is, ami British Imperium Order díjat nyert, és számítógép-vezérléssel nőnek benne a narancsok. De tényleg.

Chapter 12 Part 2

We spent the next (and final) day on the Small Side (Malá strana), first visiting the Hradčany, the castle. Althought this is my fifth time in Prague, I’ve never been to the cathedral, as it was always fully packed. Special circumstances, probably due to the vulcano eruption-ash cloud-cancelled flights, Prague was kindof enjoyable. I’m really not fond of churches, the only thing that can interest me is their architecture, but at least this one has a nice story: the construction was started in 1344 in the era of Charles the IV and was completed by 1929, in 585 years. They took their time. One of the architects was the German Peter Parler, the constructor of the Charles Bridge and the whole late-Gothic Prague. During the centuries the cathedral was updated several times according to the current latest fashion, so basically all kinds of styles can be found on it.

The castle also has a nice garden, back in the 16th century, Ferdinand the Ist started to get it built with Italian renessaince design. Other than all the precious plants they have a newly built megamodern computer-operated orangery greenhouse which won the British Imperium Order prize. Cool, eh?

Our next stop was the Wallenstein palace garden which I’ve wanted to visit for a long time, because it’s very well visible from the castle and I saw a weird  huge greyish wall in the garden. The so-called Grotto is a bizarre artificial dripstone wall, with hidden fake entrances, and grotesque faces on it. Turned out it’s a typical part of a Mannerist or Early Baroque garden. A mysterious, scary, useless and meaningless folly.

Mozgalmas hétvégén vagyok túl, egy régi barát látogatott el hozzám két napra. Hat évvel ezelőtt pont együtt voltunk itt Prágában, így a legkötelezőbb turistahelyszíneket nagyjából elkerülhettük. Ezalatt elsősorban a Staroměstské náměstít értem, mivel az egyetem általam használt két épülete közötti ingázás során itt kell átvágnom, és a sok turista miatt ez némileg kezd bosszantóvá válni, a nyár közeledtével pedig ez csak hatványozódik. Most gondolom mindenki mélyen együtt érez velem.

Elsőként Žižkovba látogattunk babanézőbe, úgy látszik a rajongásomat a furaalakú magas épületek iránt sikerült másokra is átragasztanom. Ami jó, az jó, na. A hétvégén két kínaiban is voltunk, és hát azt kell mondanom, hogy tényleg, aki jót akar enni itt olcsón, az menjen a kínaiba. Nyelvgyakorlásnak is kitűnő, ugyanúgy beszélnek csehül, mint magyarul, általában az utolsó szótagot vagy hangot fölöslegesnek érezve: „Mám akc  páá-liv po-léév ne-bo číín-ský sa-láá”. Sajnos erről az akcióról, mármint h kaphatunk volna ingyen csípős-savanyú levest vagy kínai salátát, lemaradtunk, mivel nem sikerült időben dekódolni a fent elhangzott mondatot.

Közben döntést kellett hoznunk, h északra, Holešovicébe (holesovice) folytatjuk-e az utunkat, ahol egy cseh ismerősék voltak egy Városliget szerű helyen, vagy délre, Vyšehrad (visehrad) felé a franciáékhoz. (Vyšehrad amúgy magas várat jelent. Azért jó szláv nyelvet tanulni, mert hirtelen értelmesek lesznek a magyar szavak.) Végül delet választottuk, majd a metrómegállónál, mivel nem tudtuk merre kell menni, elindultunk a legizgalmasabbnak gondolt úton. Egyébként pontosan ebben a pillanatigban szűnt meg a kisvárosérzésem. Vyšehrad megálló ugyanis egy hatalmas (nemhasznált) konferencia-központ mellett van, majd rögtön mellette a Nusle-i (nuszle) völgy, és a felette átívelő Nuslei-híd. A vár ugyan pont a híd tengelyétől 90°-kal elforgatva található, így viszont egy remek körsétát tehettünk. A viadukt pedig lenyűgöző, a völgyben ugyanis rendes belvárosi, négy-ötemeletes házak állnak, így gyakorlatilag a házak fölött sétál át az ember! A látvány fantasztikus volt a délutáni napsütésben, és remek képeket készítettünk a vyšehradi bazilika tornyairól, ahol a többiek vártak minket, miközben egyre távolodunk. Más fényviszonyok között talán egyértelműbb lett volna, h merre kell menni.

Egyébként erről a hídról is nagyon sok érdekességet találtam. A Nuselský most (nuszelszkí moszt, Nuslei-híd) 1967 és ’73 között épült, ’90-ig Klement Gottwald-híd. A délkeletről érkező autópálya forgalmat vezeti be a városba, hatsávos, 485m hosszú, 26,5m széles, és 42,5m magasan ível át a völgy fölött (a végére kicsit már szédültünk). Közvetlenül az autósávok alatt pedig a híd hasában fut a C metróvonal (ez egy évvel később, 1974-től kezdett járni). Az építéshez a völgyben 17 házat kellett elbontani, hiszen csak nem építik már rájuk a pilléreket. Legalábbis én elköltöztem volna.

Chapter 12

Eh, had a busy weekend after an old friend’s visit. Funnily, just 6 ys ago we had our holiday here together, so at least we could skip the most touristy parts, like the Staroměstské náměstí, where I have to strugge through every day between the two buildings of the uni.

So on the first day we went to Žižkov for babyspotting. Mr. Černý is getting popular.  After we had to make a hard decision about where to go. We could join some Czech mates in Holešovice (ho-le-sho-vi-tse)on the North, or to a French friend in Vyšehrad (vee-she-hrad), on the South. Chose the second option, as I’ve never been to Vyšehrad, and, as its name implies(= high castle), it’s a castle on a hill. These kind of things are rarely disappointing. Sandrine (F) and Lucia (I) were waiting for us, but our academic delay didn’t cause any problem to their southern mentality.  But hell, it was worth getting lost. First I have to tell it was not our fault. The sun was shining so strong from the West that we couldn’t see what’s in front of us (the castle). So we turned and crossed a viaduct as this option seemed to be the most interesting. It’s called Nuselský most (nooselskee most, most is bridge), after the name of the district Nusle, and one of the biggest in the Czech Republic. So far, I’ve had the sense of being in a small town which ceased at this moment. The viaduct is 485m long, 26,5m wide and 42,5m high above the Nusle-valley with all the old buildings so you actually walk above the houses. The view was fascinating in the sparkling late afternoon sunshine. After the bridge tour (took at least 15 min as we stopped every sec to take some pics) we decided to use our map to find the way finally, meet the girls and have a walk together in the Vyšehrad castle. And to figure out that we took some photos of the siluette of the spires of the basilica from the viaduct.

After all that we walked back to the downtown to have a beer or two in bar Duende, accompanied by a German classmate. Sipping the beer tired after the long walk and and all the buzz I have to lay down that this is how to have a perfect day.

It was only the first part of the weekend, the rest is coming soon.

Az utóbbi hetekben remek helyeken jártunk, az egyik ilyen a Petřín (petrzsín), a prágai Gellért-hegy. Nagyon kedves nemzetközi csapatot sikerült összehozni, Szása (a belorusz srác, aki magyarul tanul), Sandrine (francia, Szása barátnője), Bartek (lengyel folyosószomszédunk, szintén magyarul tanul és gyönyörűen beszél), Eva (német osztálytársunk, azóta már sajnos hazament), valamint mi hárman.

A Petřínen akár egy egész napot is igazán el lehet tölteni, tele van mindenféle váratlan érdekességgel. Mi elsősorban a kilátót látogattuk meg, amit a helyiek Eifelkának becéznek, mivel az Eiffel-torony 60 méteres kis hasonmásaként épült. 1981-ben Prágában is volt egy hatalmas kiállítás (olyasmi mint nálunk 1896-ban a Millenneumi Kiállítás), ez alkalomból készült a kilátó is. Megint kerekebb lett egy történet: 1953-ban, amikor a televízióadás elindult az országban (ugyanakkor mint Magyarországon, micsoda egybeesés!…), erről a toronyról működtek az antennák meg azok az eszközök, amik a tévésugárzáshoz kellenek. Egészen 1992-ig, amikor is elkészült a žižkovi Černý-babák tartóoszlopa. Egyébként addigra már egyébként is olyan rossz állapotba került a torony, h egy teljes felújítást kellett rajta eszközölni, amit végülis 2000-ben sikerült végrehajtani. A kilátóból két emeleten, 19 és 55 m magasról lehet körbetekinteni:

A fotón: alul a Petřín keleti lankái, előtte a Malá strana (Kisoldal) házaival, balra a Hradčany (magyarul Hradzsin, vár) lóg be egy kicsit, a legközelebbi híd a Károly-híd, fölötte a Týn-templom Disney-tornyai, tőle kicsit jobbra a Lőpor-torony sötétlik, a felette lévő domb pedig a Vítkov-hegy a Nemzeti Emlékművel, ahol a múltkor voltunk. A folyókanyar után a bal oldali domb pedig a Letná, ahol a Sztálin-szobor is állt (pont rajta lenne még a képen).

Itt húzódik végig a Hladová zeď (hladová zety), vagyis az Éhségfal, lent a keleti lankák alján kezdődik, és egészen körbefut a várig. IV. Károly építtette (akiről egyébként sokkal többet kéne írnom, hiszen ő virágoztatta fel Prágát, István és IV. Béla egybegyúrva) 1360-62 között. A legenda szerint, innen kapta nevét is, azaz a szegény éhező polgároknak biztosított munkát a király, védelmi funkciót sosem látott el. Nos, a 4-4,5 méteres magasságot, az 1,8 méteres szélességet, no meg az elhelyezkedést úgy általában figyelembe véve, legalábbis arról lehetett szó, h több legyet ütött egy csapásra. Végülis nem baj, ha ott van az a fal.

Chapter 11 in which they are having a walk on Petřín

A couple of weeks ago, on a nice sunny-rainy early-spring Sunday we had a walk on Petřín-hill which is a nic park in exactly the middle of the city, companied by some new friends of us, Sasha (the belarus guy), Sandrine (his French girlfriend), Bartek (our Polish neighbour, also learning Hungarian), Eva (our German classmate who sadly had to leave a couple of days after) and we three.

Mainly, we were interested in the lookout tower called Eifelka as it’s the 60 metres high miniature of the Eiffel Tower. In 1891 there was a huge exhibition in Prague,  it was erected for this event. The television broadcasting started and worked here from 1953 to 1992, when it was moved to –well, we know where, to Žižkov! Was funny, cos I didnt find any closer information where it was in Petřín (though I could have guessed), and here they only said it was moved but they didn’t say where to. I started to fill the jigsaw:) Btw the lower level is on 19m, the higher is on 55m.

On the photo above: at the bottom there’s the eastern slopes of Petřín, with part of the Hradčany (hrad-chanee, castle) on the left; this side of the river Vltava is Malá strana (Smallside), with Karlův most (Charles Bridge) and the Týnský chrám’s (Týn Church) Disney-style double spires, bit on the right the Gunpowder Tower and just above it Vítkov Hill with the National Memorial where we were not too long ago.And the other green slopes ont he left is the Letná where the Stalin statue was.

Another interesting spot on Petřín is the Hladová zeď (hladova zed, hunger wall), starting from the bottom of the hill in Malá strana and leads all the way to the castle. Charles IV had it built by the commons between 1360 and 1362. According to the popular urban legend the wall itself was not nessesary at all, and the work was given only to employ those poor people. Another explanation is that, surprisingly, that the wall was needed to protect the castle. Personally speaking, the sizes of that wall are quite remarkable (4-4,5 m high, 1,8m wide) just to be a random wall, so the truth should be somewhere in between.

Other than that Petřín provides a huge range of different kinds of entertainment, an observatory operates here day and night, you can find a haunted mansion with mirror maze, wine yards, ponds, small chapels. On Sundays you can even  join a walking-singing worship.

By the end of the day we got dead exhausted (talking in Czech, Hungarian, English, Russian, German and French, as all of us spoke at least two of these other than our native language…) and hungry so Bartek showed us a resto in the very downtown where you can have another main meal for free if you have an ISIC (international student identity card). So with that it costed only 7-80 Kč per person. Eh, was a good day...

Egy Vencel téri könyvesbolt turkálórészlegén találtuk.

(This is what I wouldn't like to translate-- this gentleman is a famous Hungarian fitness celebrity and his book is translated to Czech.)

Történelmi pillanat, ún. historický okamžik tanúi lehettünk ma Prágában: a városban tartózkodik Barack Obama, aki Dmitrij Medvegyevvel tárgyalt a prágai vár falai között. Itt van Hillary Clintonová is. Mindez egy kőhajításnyira a Kolej Hvězdától. Ha jól értem a cseh híreket, némi leegyszerűsítéssel, a START (Strategic Arms Reduction Treaty) nevű programot írták alá az atomfegyverkezés ellen, ezután pedig világbéke lesz. Azt már CCN-től tudtam meg, h a tárgyalás utáni ebéden a magyar kormányfő is részt vesz.

Historical moments occured: Barack Obama visited Prague to sign the nuclear arms control agreement called START (Strategic Arms Reduction Treaty) with Dmitry Medvedev in Prague Castle. (Hillary Clintonová also took part in the event.) Worldpeace is coming!

Boldog nyúlünnepet mindenkinek!

Idén Prágában ünnepeljük a húsvétot, csehül Velikonocét. Eszter hazament, Zsolt és Juli néhány barátnője jött látogatóba. A koli kiürült, csak néhány szobában gyűlt össze néhány ember, egy közös ebédre. A csehek nagyjából kétharmada  ugyan ateistának vallja magát, de azért ünnepelni szeretnek, és van néhány régi szokásuk, amit továbbra is tartanak.

A Staroměstské náměstíre meg ismét kiköltözött a vásár, hímestojás- és pomlázkaárusok, kürtőskalács (csehül trdlo), lángoše (na ez mi?:) ), és persze a szuveníresek. Zsibongó tömeg, néptáncosok a színpadon, háttérben a Týn-templom, színes szalagok és műaranyeső mindenfelé, sültkolbász és fahéjas mandula illata keveredik a levegőben, száll a füst a grillezőkből, vakít a nap, folyik a sör, csilingel az orloj, üdvrivalganak a turisták. Húsvét az Óvárosban.

A tojásfestés/csokinyuszi-adományozás azt hiszem Európa nagy részén elterjedt, itt viszont locsolkodás helyett egy mégbarbárabb hagyomány él: a fiúk jól elnáspángolják a lányokat egy vesszővel, amit pomlázkának hívnak, magyarul fiatalító, ugyanis ezt abból a célból teszik, h a lányok fiatalok és szépek maradjanak. Azért be kell látni, h ennél még a büdös, lejárt szavatosságú kölnivel történő elgázosítás is humánusabb. A lányok szép festett tojásokat adnak hálájuk jeléül.

Tipikus cseh húsvéti süti a Velikonoční beránek (velikonocsnyí beránek), vagyis a húsvéti bárányka, ami egy bárány alakú formában kisütött piskótatészta, leöntve csokival, vagy csak porcukorral beszórva. Mi is vettünk egyet a Billában. (Bár ne tettük volna...)

Chapter 10 in which there’s Easter time

Happy bunnies for everyone!

I thought I should write about some Czech Easter speciality. Though approx. two thirds of the Czech consider themselves as ateists, it still appers an important event and they have some interesting habits. I guess the coloured eggs and the chocolate bunnies are widely known all over Europe or even the world, but the Czech have an other important equipment called pomlázka (pom-laz-ka). It is a spunned stick with colorful bands or ribbons and the boys hit the girls with it to make them young and beautiful. The name pomlázka means ’youngmaker’, in a bit odd translation. Luckily (for me and also for them) nobody tried it with me. In return the girls give the eggs to the guys.

The Velikonoční beránek (velickonochnee beraneck) is a typical Czech Easter desert, meaning 'Easter lamb'. Its a simple spongecake topped with some chocolate or sugar, baked in a lambshaped baking mould.

The Easter market on the Staroměstské náměstí (Oldtown Square) is also popular, tuning everyone for the spring with all the vivid decoration, the folkdancers’ performances, the smell of grilled sausages and cinnamon almonds, the draught beer in plastic cups, Easter eggs and pomlázka-sellers, the orloj’s  jingling followed by tourists’euphoric hurrahs and shouts. The town is waking up.

Legutóbb azt írtam, h még nem igazán sikerült kapcsolatot teremteni a körülöttünk lévő élőlényekkel, azóta viszont rohamos fejlődésnek lehetünk tanúi és tapasztalói, többek között ezzel is magyarázható múltheti hosszabb hallgatásom.

Chapter 9 in which they make friends

It was a big change in our social life in the past two weeks. Mainly, that we made friends! So the past days were quite busy, for example, went out for a beer with the classmates, talking in Czech for hours. Then went for a walk with Sasha who lives here in the hostel, I’ve written about him. Our ugly hostel is surrounded by beautiful parks and ponds. On these walks we can practise Czech, Hungarian and Russian, as Eszter studies Russian as well. Sasha is about on the same level in speaking in Hungarian as I’m in Czech, but after half a year…probably I have a deeper background, but he uses everything he knows. Then we visited the corridorparty in the hostel, where we met Michael from Australia whom I attended the Joyce course. I thought he was from the Irish countryside since his accent was so different…at least I can recognise Brummie and Geordie accent...but what's the difference between Aussie and Irish?:) Btw I had to drop the seminar as I couldn’t make time for it...:(; a Slovakian guy who loves Hungarians and a Hong Kong guy who talked about Chinese immingrants in HK. We were also invited for an international houseparty (the host was Czech), we went to the cinema for an Icelandic and a Czech film (no subtitles for the last one). We started to really enjoy staying here.

Útközben, a toronytól nem messze találtunk egy secondhand dizájnboltot is, a Bohemian Retrót, ahova természetesen muszájok voltunk beszabadulni, és mindent alaposan szemügyrevenni. Kalapok, színes ruhák, ingek, szoknyák, nyakláncok, brossok, kitűzők, napszemüvegek, kánaán. Nem a legolcsóbb, de a hely hangulatán valahogy érződik, h valakinek nagy álma valósult meg ezzel a bolttal, és egy kicsit feldobottabban jövünk ki, mint ahogy bementünk, szóval, aki erre jár, egalább egy szétnézést és hangulat-megmártózást megér. Bohemian Retro, Čajkovského 22, Praha 3.

Még a rendőrségre menet, előző héten kinéztünk egy domboldalon álló, furcsa, modern, börtönszerű épületet. A Koněvova (konyevova), ahol a Foreign Police (mi ez magyarul, idegenrendészet??) is van, egyébként egy érdekes utca, a belvárosias házak mögött hirtelen elkezdődik egy domb, amit egyébként mostanában (és amúgy az egész környéket) nagyon szépen parkosítottak. Egyelőre még csak az apró rügyek árulkodtak arról, h pár hét múlva igencsak érdemes lesz ide visszatérni.  A dombtetőn azonban kiderül, h a börtönnek hitt épület valójában a Nemzeti Emlékmű, mely egyben kilátóként is szolgál (Prágában sok a domb, úgyhogy minden száz négyzetméterre jut egy kilátó), előterében Jan Žižka (jan zsizska) szobrával. A szemfülesebbeknek egyből feltűnhetett a kerület és az úriember nevének gyanús hasonlósága, nos, valóban nem véletlen.  A városrész 1877 óta viseli a cseh hős nevét.  Jan Žižka a husziták nagy hadvezére volt, aki a táborita csapatok élén itt, a Vítkov-hegyen aratta első győzelmét. Az útikönyvem szerint ez a világ egyik legnagyobb lovasszobra. Kezdem a cseheket egy kicsit megalománnak érezni. Ugyanakkor viszont máris megvan a magyarázata, hogy miért kellett a Sztálin-szobor miatt kitermelni a cseh nyerskőkészlet háromnegyedét.  A mögötte található monstrumra jó érzékkel azt hittem, h az elmúlt öt évben emelték, csak mert olyan újszerűnek tűnik. Valójában 1929 és ’38 között készült, Žižka halálának 500. évfordulója után 5 évvel.  A második világháború után átépítették, és a hatalom vette használatba, többek között Klement Gottwald mauzóleumaként működött, amíg véglegesen el nem kezdett oszlani szegény (aztán megkegyelmeztek neki, és elhamvasztották). Mindenesetre az épület egyre rosszabb állapotba került, míg 2001-ben végre felújították ilyen szépre. 2009 októbere óta pedig látogatható, az állandó kiállítás a cseh és csehszlovák államiságról szól, ezen kívül pedig vannak időszakos fotókiállítások. Igazából meglepően drága a belépő: 110 Kč, ha mindent meg akar nézni az ember, csak a tetőre felmenni pedig 80 Kč-ért lehet (felnőtt árak). Igazából a kilátás az emlékmű előtti térről is remek.

Chapter 8 Part 2

So still in Žižkov, roaming around, we bumped into a good looking second hand design shop, the Bohemian Retro.  A tiny shop cluttered with colorful clothes, hats, scarfs, funny sunglasses, old brooches, pins and soviet badges, necklaces, everything you can imagine. Not too unique so far, but it’s the atmosphere that makes this place so special, it made me think that someone quit their job to open this shop and be happy finally. If you around you shouldn’t miss it. Bohemian Retro, Čajkovského 22, Praha 3.

But we still had another hill to climb ahead of us. On the way to the Fogeign Police, we spotted an odd modern prisonlike building on the top of a hill which started right behind Koněvova St. The prison turned out to be the National Memorial on the Vítkov Hill, with the Jan Žižka equestrian statue in front of it. He was the great general of the troops of the new Bohemian religion, the Hussite, and won his first battle on this hill Vítkov. The quater was named after him in 1877, meaning Žižka’s. The modern building was built between 1929-38, it could have been linked to his death’s 500th anniversary in 1924. After the WW2 it was reconstructed and used by the Party for different purposes, like the mausoluem for Klement Gottwald, the leader of the Czechoslovakian Communist Party till 1953. After a while the body started to decompose so they just cremated and buried it. The monument  was abandoned and neglectedtill 2001 when it was totally revovated, including the surroundings. Now it’s an ideal place for a date or just a nice walk.

More info in English: http://www.nm.cz/sluzby-detail.php?f_id=36

(Click on the red words for more info on wikipedia.)

Igazából nem indult ez annyira spontánnak, eredetileg a rendőrségre indultunk el bejelenteni magunkat, amit elvileg az érkezéstől számított 30 napon belül kell megtenni, hupszika.  Mentségünkre szóljon, már múlt héten is megpróbáltunk bejutni, de zárva volt az az ajtó, ahol az EU-s állampolgárokkal foglalkoznak. Ezen a héten már nem hagytuk magunkat, átrontottunk az összes tízezer orosz/grúz/csecsen/stb és ázsiai bevándorlón, fogtunk egy illetékest, és átkísértettük magunkat a mi részlegünkre, ahol egy darab várakozó nem volt, majd a hölgy furcsa angolsággal közölte velünk, h nekünk nem kell itt semmit csinálnunk, mert ha kollégiumban lakunk, az automaticky regisztrált minket. Milyen jópofa, h ez a tájékoztató a bejelentési kötelezettségről és a szállás-visszaigazolásunk ugyanabban a borítékban érkezett annakidején, de hát ez legyen a legnagyobb problémánk, tényleg.

Ezek után úgy éreztük, hogy az izgalmak után igazán megérdemlünk egy kiadós ebédet, így beültünk a közeli kínaiba. Helyi sajátosság, h itt nem kínai büfék vannak, hanem čínská restaurace-k, vagyis kínai éttermek, rendes kiszolgálással, puccal, ugyanazért az árért, mint otthon. Illetve az étlapnak van éttermi meg büférésze is, mi természetesen az utóbbiból válogattunk 69 Kč-ért. Azt hittük, h ez a készételeket jelenti, de ugyanolyan hatalmas adag és frissen elkészített ételeket kaptunk, mint bárki más, nem tudom, mit takarhat a háromszoros árkülönbség. Igaz, valójában mindhárman ugyanazt a zöldséges szójaszószos tálat kaptuk főtt rizzsel, csak ki-ki csirkével, szójával-bambusszal-gombával vagy éppen sült hallal. Mindenesetre mind a 10 ujjunkat megnyaltuk utána, és az utóbbi egy hónapban először fordult elő, h még 4 órával evés után sem voltunk ismét éhesek. Általában akut farkaséhségben szenvedünk.

Közben Juli már kiszúrta, h innen nagyon közel van a már emlegetett tv torony is, amit én már amúgy is nagyon rég meg akartam nézni, lévén kedvenc nagyvárosi szórakozásom fura alakú magas épületekhez elzarándokolni. A žižkovi torony 216 méterével Csehország legmagasabb épülete, van benne kilátó meg kávézó-étterem, na meg persze az adóvevők. 1985-ben kezdték az építését, és mint minden modern épületet, ezt is utálta mindenki, a prágaiak a szabadságjogok gyakorlását ’89-benazzal kezdték, h le akarták állíttatni az építkezést, mivel azonban nem voltak túl gyakorlottak az érdekérvényesítésben. ’92-re azonban mégis elkészült, és átvette a korábbi , Petříni (petrzsín) rádió- és televízió torony feladatait, manapság pedig mobilszolgáltatók és a segélyhívók is innen üzemelnek. Állítólag nagyon alapos kivizsgálások azt állapították meg, h semmilyen káros élettani hatása nincs a lakosságra nézve, de hát ezt vagy elhiszi az ember, vagy nem, és akkor sem történik semmi. Lassú népszerűsödéséhez az is hozzájárult, h 2000-ben a rebellis cseh művész, David Černý (cserní) itt állította ki a Babák sorozatát. Amúgy ha jobban megnézitek a kettővel ezelőtti poszthoz mellékelt képet, még ilyen messziről is látszanak. Most nem mentünk amúgy fel a toronyba, mert elég drága, a felnőtt jegy 120, a diák 90, 10 fő felett pedig csak 60, úgyhogy lehet, h majd közösségi program keretében látogatunk vissza.

Chapter 8 in which they have a trip in Žižkov

Žižkov is the 3rd district of Prague, so it was not a big journey, but we supposed to register at the Foreign Police. Within 30 days after the arrival in the country, but that’s all right. And anyway, we were there the previous week too, but the door was closed to the EU offices. And now again. So we had to go to the trird country department and elbow our way amongst all the Russian/Georgian/other Asian and so immigrants who probably have been queuing there for hours or days or months, get an officer who showed us another way to the EU department to learn that if we live in the uni’s hostel it means an automatic registration. No further paperwork.

But that’s not a problem at all, we can seize the spare time to have a proper lunch in the Chinese. What is unusual for me, that here they don’t have bufets but normal restaurants with table service and all that. The menu had two parts, the fancy restaurant part and the bufet part, that as we thought probably meant the normal Chinese ready-to-heat-up meals, but by far not. A huge portion of fresly made food tasting delicious for 69 Kč. Chenese. I’m lovin it.

So after the good meal and now in a good mood we headed for Žižkov tower, the highest in the Czech Republic with its 216m. A café, a restaurant and a lookout tower operates in it and all the transceivers for the radio braodcasts and television and mobile providers. But the height was only one reason to come here, it’s a really interesting tower anyway. The constuction started in 1985, on the purpose to enlarge the coverage and shade all the banned broadcasts like the Free Europe Radio. Because of this and also it’s modernity it was widely rejected or more likely loathed by the public and in 1989 the people wanted to halt the construction. They didn’t force it enough, the tower was finished by 1992. Since 2000, when the rebellious Czech artist David Černý (cherny) installed his Babies on the columns of the tower it has become more and more popular. These statues are known worldwide, they were exhibited in London, New York, Chicago.

To be continued…

Mert nem csak magunk vagyunk ám, bár azért barátokkal még sajnos nem dicsekedhetünk. Igazából egy nyamvadt haverunk sincs, de azért kommunikálni már kommunikálunk. Eddig Eszter áll a legjobban, ő múltkor elment kávézni az egyik osztálytársunkkal, Evával (német), és jól elbeszélgettek csehül. Második helyen Juli, aki együtt ebédelt angolul az egyik finn csoptársával. Én még semmi ilyesmit nem tudok felmutatni, bár szoktam csevegni, de eddig csak a teremben.

A C-csoport amúgy a legnagyobb, talán túl sokan is vagyunk. A nációösszetétel nagyjából úgy néz ki, hogy 5-6 német, 5 bolgár, 5 egyiptomi, 3 finn, 2-3 grúz, 2 osztrák, 2 magyar, 1 olasz, 1 lengyel, 1 litván, 1 kínai, nagyjából ennyi.

Egyiptomban úgy látszik, divatos most a bohemisztika szak. Bár végülis itt is van egyiptológia.... Pár hete lent söröztünk a hospůdkában, amikor odajött hozzánk az egyik srác, és csehül beszélgettünk vagy egy órán keresztül, de nem férkőzött a szívünkbe, miután fél óra után már arról kérdezősködött, h Euróbában lehet-e szexelni házasság előtt. Mondta, hogy neki itt legjobban a szabadság tetszik (ekkor 3 napja volt az országban, úgyhogy eléggé arcon csaphatta a szabadság szele). De azért van abban valami szomorú, hogy nem érzékeli a határt aközött, hogy oda lehet ülni a kocsmában három lányhoz, ilyeneket azonban nem illik kérdezni.

A kedvenceim a finnek, Minnnna, Johannnna és Annnna (vagy ahogy a tanár hívja őket: Mino, Johanko és Aničko (anyicsko), bezzeg én csak Emeke vagyok…). A finnek, elskandinavizálódásuk folytán szeretnek kicsit extrémebben  és stílusosabban kinézni, ez rájuk is igaz, emellett azonban igazi finnek módjára halk, visszafogott emberek, és kedves kis cuki erdeimanóarcuk van.

A németek is mind sehr freundlich und  tüchtig, az ő akcentusuk a legjobb, mármint a legszórakoztatóbb. A német nyelv már önmagában is elég perverz, de amikor csehül beszélnek, az leírhatatlan. Én általában egy Sebastian nevű sráccal szoktam csevegtni, aki nagyon szereti Budapestet és a Balatont.

Chapter 7 in which she is socializing

Or more like just informing you about her classmates. The content of the group: 5-6 Germans, 5 Bulgarians, 5 Egyptians, 3 Finnish, 2-3 Georgians, 2 Austrians, 2 Hungarians, 1 Italian, 1 Polish, 1 Lithuanian, 1 Chinese, hope I didn’t forget anybody.

We were quite surprised by the Egyptians, but it seems to be a trendy thing there to study European languages. Actually, our uni in Budapest (and here too) has Egyptology as a major. Couple of weeks ago one of the guys joined our table in the hospůdka, which was totally all right, he wants to make friends and practice Czech, but after not even half an hour he asked us if its true that in Europe having sex before marriage is all right… Well, yes, but we don’t ask strangers about it in a pub…

I like the Finnish girls, Minnnna, Johannnna and Annnna. They are so typically Finnish, bit extremish, fun, stylish look, but so calm and quiet at the same time.

The Germans are also fun, I adore their accent, even German itself sounds kinky, you can imagine when they speak Czech!

And we gave some delighted moments to the passengers on the tram when we were chatting in Czech with the Italian guy on the way home.

The other oppotunities to get to know people is in the common kitchen in the hostel.This is how we met Sasha from Belarus who studies Hungarian as well, or in the pub Hany Bany where we met some doctors and phds. So far so good!

Photo: new moon from the room

Persze már három hete járok iskolába, félreértés ne essék, de egyrészt mostanra állt össze a végleges órarendem, másrészt meg nem akartam az első benyomásaimat egyből hivatalossá tenni azzal, h leírom őket.

Csak adatszerűen leírva, h azért nagyjából képben legyetek, hétfőn késődélután, kedden déltől estig, pénteken meg délelőtt vannak óráim, de ezért is meg kellett küzdeni.  Összesen 4 kötelező tanegység van, amik morfológiával, szintaxissal, analízissel és kommunikáció-fejlesztéssel foglalkoznak. Ezen kívül még a választható szókincsfejlesztést vettem fel. Ezekre Eszterrel járunk, mivel mindketten a C csoportba kerültünk, Juli a B-be, mivel ő egyébként is egy évvel alattunk jár.

A kedvencem az analyza, mert itt tényleg a szavakat analizáljuk, megnézzük, hogyan tevődnek össze, mire utalnak, nem értelmetlen szómagolás folyik. Én legalábbis úgy tanulok könnyen, ha rendszerben látom az anyagot. Mindezt pedig különböző szövegek segítségével, most például a hagyományos cseh húsvéti süti, a bárány alakú beránek receptje alapján. A többi óra nem ennyire karakteres, általában feladatokat oldunk meg könyvből, cseh metropolt olvasunk, stb. Azért mind nagyon hasznos, meg kell rövid esszéket is írni, szóval, ha komolyan veszi az ember, akár fejlődni is lehet. A tanárokkal is teljesen meg vagyunk elégedve, nagyon profin tanítanak, ami kellemes csalódás, mert általában negatív tapasztalatokról szoktam hallani a külföldön töltött félévek során tapasztalt tanítási színvonalról.

Sajnos azonban a skót tanulmányaimról le kellett mondanom, mert pont szerdán és csütörtökön voltak az órák. Maradt az ír, második héten meglátogattam egy Modern Irish Literature: Gender Truobles nevű órát, ami nagyjából azzal foglalkozik, h az ősi ír-kelta hősnők hogyan jelennek meg a 20. század eleji ír drámákban, ez milyen nőfelfogást közvetít, illetve mindez hogyan hat az ír nemzeti öntudatra. Az óra címe a maga misztikus, mégis sokat sejtető homályában még ígéretesnek hangzott, mivel azonban sem a kelta legendákat, sem az ír drámákat nem ismerem, ezért az egészből csak annyi esett le, h az írek tök furán beszélnek.

Úgyhogy múlthéttől egy James Joyce szeminárium tagja vagyok, ami igen, még mindig ír, de legalább nem bukkannak fel mindenféle általam nem ismert fiktív lények. A tanár egy huszonsok éves ír srác, David, akit először diáknak néztem, nagyon jópofa, na persze amolyan angolszászosan. A beszédét meglepően jól lehet érteni, van viszont egy csoporttársam, Michael, akinél eléggé kell koncentrálnom. Volt egy „Clay” című Dubliners novella, ezt ő kláíí-nek ejtette, a prayerbook pedig csak prebú(k) volt.

Chapter 6 in which she goes to school

Time to say something about my studies as it’s somewhat the main purpose of my stay. Started a bit chaotic, I managed to put my timetable in shape by the third week, but at last I have it now. I have classes on Monday evenings, on Tuesday from noon to the evening and on Friday mornings. As there are only 3 compulsory moduls (morphology, analyzing and development of spoken and written communicational skills), I also attend some voluntary courses too, like Development of Vocabulary. I have to say I’m hundred percent satisfied with the quality, our teachers are highly professional.

Sadly, I had to call off my Scottish Studies, as I could not fit it into my strict schedule… no, seriously, they offered courses only on Wed and Thurs, on my only dayoffs, my enthusiasm probably would have disappeared on the second week… So swept for Irish, ’The Modern Irish Literature: Gender Toubles’ first seemed to be a good idea. Considering that the seminar was about how ancient celtic heroins appear in modern Irish dramas and how it all effect the national identity and the feminine national identity, and I had a little lack of background knowlegde I decided to set off for other advertures. Now I’m on the ’James Joyce: A Critical Survey’ seminar. I know nothing about it either, but once I almost read The Dubliners. It’s a good start!

Despite of being intellectuals, we like to train our bodies as well. Of course the most enjoyable part is reading the physical education course list. We all voted for ’Kanoistika - eskymácké obraty’, the ’Canoeing – Eskimo Turns’, but after rather chose country dance with Juli. It’s not folk dance, but real country. Or not that real, but we are having fun.

On the photo: the main buiding of the Faculty of Arts and Philosophy, the Týnský chrám (tinsky hram, Týn Church), the Gunpowder Tower and the Žižkov tv tower. ('ž' is like French 'j')

Már majdnem két egész hét eltelt múzeum nélkül, az utolsó pillanatban azonban sikerült pótolni az elmaradást! Kezdésként egy igazi turistacsemegét választottunk, a Kommunizmus Múzeumot.  A Vencel tér (helyiül Vaclavák) alsó sarkából nyíló Na Příkopě (na przsíkopje) utcában található, és egy szerintem teljesen béna, vicsorgó fogú matrjoska baba az emblémája. Itt valahogy teljesen máshogy állnak hozzá a kommunizmushoz, az egészet sokkal viccesebben fogják fel; pedig amennyire tudom, itt mégkevesebb kacaj és dínom-dánom volt, mint nálunk, mégis valahogy sikerült kifesteni a házakat meg mókás képeslapokat nyomtatni a régi propaganda-plakátokból (kép az angol résznél). A Károly-hídon még egy Lenin hasonmással is lehet fényképezkedni. Ez is érdekes munka lehet… „-Mivel foglalkozol?” „-Lenin vagyok.” Na de vissza a múzeumhoz. Igazából inkább a nyugati turistákat célozták meg, nagyon színesen, inkább a látvánnyal magyarázva, olvasni viszonylag keveset kell, és az is érdekesség. Az külön tetszett, h nem arra helyezték a hangsúlyt, h hány embert végeztek ki és mennyi liter vér folyt, sokkal inkább a mindennapi életet bemutatva, mindenféle összehordott tárgyakból, tematikusan összeszedve az oktatás, vásárlás, a technikai fejlődés, sport, képzőművészet, stb jellegzetességeit, hoztak létre egy nagyon élvezhető kiállítást.

Most tudtam meg például, hogy a cseheknek is van egy űrhajósa, Vladimír Remek, aki részt vett a szovjet Interkozmosz programban. Ráadásul igazi csehszlovák, vegyesházasságból lévén származó, a haza megtestesítője. Sőt, ő volt az első „nem szovjet és nem is amerikai” űrhajós! Ez már valami! Bajkon Úr egyébként napjainkban politizál, úgy látszik ez egy ilyen egyenes karrierív a kistérségi űrhajósoknál.

Aztán ott van Jan Palach, a csehek „pestisráca”, aki a Vencel téren gyújtotta fel magát 1969. január 19-én, így tiltakozva a ruhaosztályon tapasztalható áruhiány a diktatúra elnyomása ellen. A múzeum csak egy követőjét említette, a Wikipedia szerint viszont tizenegyen (!) voltak. Ebből heten a következő 5 napban (köztük egy magyar is). Az egyetem főépülete egyébként a róla elnevezett téren áll. A Vencel teret azért mégsem keresztelték át.

Chapter 5 in which they visit a museum

Finally I managed to visit a museum, the very first cultural going out was the Museum of Communism. It’s the perfect place for a foreigner who doesn’t know exactly what it all was but doesn’t wanna be totally shocked for the next 24 hours. Even the poster takes it unseriously with the agressive snarling  russian matryoshka doll, but it somehow depicts the whole thing, the way they look back, the ability to joke. And, of course, they realized that they can make a handsome profit out of it. For example, those medals of honour in the giftshop, for about €/£10-15, well, if you want one free, just tell me, I can find some in my Grandpa’s drawer. Not mentioning the creative and witty postcards! But other than that I loved this museum because it didn’t want to shock me, the exhibition itself was a really enjoyable, cosy bric à brac, thematically ordered (school life, shopping , sport, industry, art, work, etc.)  well  but not overexplained with many many interesting details.

For instance, I haven’t heard about Vladimír Remek, the first non-American and non-Soviet astronaut. He participated in the Soviet Intercosmos programme. And he’s a real Czechoslovakian! (Slovak father and Czech mother).

Jan Palach (pr yan pa-lah, written like that looks like a chinese name…) might not be world famous but a real hero for the Czech. In 1969 the 21-year old student set himself on fire on Wencelas square protesting against the Soviet oppression. The oppression remained, but he had 11 followers (according to Wikipedia), 7 in the next 5 days, including 1 Hungarian. The square, where our uni is, is named after him.

And did you know that the largest Stalin statue in Europe was in Prague? It was 15,5m high and 22m long, erected in Letná park (Summer park), a picturesque hill close to the downtown. It took 5 years and a half to make it, and was finally finished in 1955, two years  after Stalin’s death! Sadly, the sculptor commited suicide in the last weeks as he suffered so much from the stress from being publicly hated by the people and also by the party pressing him because of the huge delay. It stood there only for 7 years, not a long time, especially compared to the preparation work… Anyway, by the ’60s it went out of the trend so in 1962 the party decided to remove it with a little help of 800 kg of explosives. I’m sure there must be some archaive documentaries about it somewhere but on youTube I couldn’t find it. If someone has it please don’t hesitate to share!

Ismét beköszöntött a hétvége, ezúttal több szórakozás ígéretével.  Csütörtök este érkezett meg Zsolt, aki Juliért utazott 600 km-t, péntek délelőtt pedig Charles-ért mentem a reptérre, úgyhogy hirtelen öten lettünk. Zsolt még ebben a hónapban ki fog ugrani mégegyszer, jövő héten pedig Eszter barátja jön, úgyhogy próbáltunk agyalni, hogyan lehetne a tömegközlekedést minél okosabban megoldani. Ugyan itt sokkal olcsóbb, mint Budapesten, de a turistákat azért elég szépen lehúzzák. A problémát megoldotta, hogy létezik továbbadható havibérlet 670 Kč-ért (a sima 550, csak összehasonlításképpen az otthonival…). El is mentünk a legközelebbi metróállomásra, a már jól ismert Staroměstské-re, ahol szépen továbbküldtek minket Můstekre (1 megálló), mert itt nem lehet ám csak úgy minden állomáson bérleteket vásárolni. Můsteken lehet, de nem ezt a fajtát, úgyhogy onnan továbbküldtek mindet újabb két megállóval, az I.P. Pavlovára, ahol közölték, h föl kell menni a bojiště-hez (e: bojistye). Visszafogtuk az őrült kacajt, mosolyogtuk, megköszöntük, felmentünk. Mi az a bojiště? Nem tudjuk, azt sem, hol keressük, ismét lemegyünk. A néni már mosolyog, majd átnyújt egy papírfecnit, amin egy kétsoros cseh nyelvű leírás található arról, hogyan juthatunk el a jegypénztártól a Na Bojiště utca 5-ig (áhá!!). Az utca 27-tel kezdődik, Juli már teljesen kivan, h még innen is sétálni kell, különben is tök nevetséges, mintha egy kalandjátékban vennénk részt. Még szerencse, hogy nem kerülte el a figyelmünket, h a 27-es szám után egyből az 5-ös jött, bár oda belépve közölték, h a másik 5-ösbe kell menni, és az első pénztárnál pedig h a 4-es pénztárhoz fáradjunk át, de ott végre már csak annyit kérdeztek, h mától vagy holnaptól kérjük-e. Megy itt minden, mint a karikacsapás.

Nem tudom, otthon milyen idő van amúgy, amikor másfél hete megérkeztünk, még hatalmas hómennyiség fogadott minket, ami egy hét alatt teljesen leolvadt. Gondoltuk is, hogy milyen jó, h egy hétre hoztunk télikabátot.  Ezek után eléggé csodálkoztam, amikor pénteken a koleszból kilépve az egy héttel azelőtti látvány fogadott, hóesés, -4 fok, szél. Főleg Charles akadt ki, mert Párizsban már javában 12-13 fokok vannak. Azért délután ennek ellenére elindultunk a városba, a Pivovar u Bulovky (ejtsd pontosan uúgy) nevű kocsmába. Itt saját főzésű söröket mérnek, most épp négy fajtát, egy világosat, egy félbarnát, búzasört, és ale-t. Mindegyik csodálatos, a világos egy kis citromos beütéssel, az ale jegesteára emlékeztetett. 

Második nap egy sétát tettünk a városban, hiszen Charles 16 évesen járt itt utoljára egy osztálykirándulás keretében (érdekes, minket csak Parádfürdőre vittek…). Épp 5 perccel a kezdés előtt értünk az orlojhoz, úgyhogy pont részesei lehettünk az attrakciónak, majd a Staroměsto kis sikátoraiban és utcácskáiban bolyongtunk órákon keresztül. Hihetetlen, de a szakadatlan havazás és hideg ellenére is tele van turistákkal, de a nyárinál azért még mindig sokkal elviselhetőbb. Végre eljutottunk a Hany Bany nevű kocsmába is, ami az egyetemtől egy utcára található, és a hallgatók egyik törzshelye. A Josefov, a régi zsidónegyed pedig mostanra egy városrésznyi Andrássy úttá nőtte ki magát, Lüivütonnal, Pradaval, Burberry-vel, Armanival (a többi luxusmárkáról még csak nem is hallottam), és gyönyörű épületekkel. Szomorú belegondolni, h némi kültéri festék felhasználásával Budapest is nézhetne ki ugyanígy. De hát valahol le kell forgatni azokat a háborús filmeket is…

Chapter 4 in which they have their first guests

We have guests this weekend, Juli’s boyfriend, Zsolt arrived on Thursday, and I picked Charles up from the airport on Friday morning. Btw it’s Siberia again here, snowing like hell, -4 Celsius degree what is kindof painful after the mildish weather we had in the past days. Especially for Charles, in Paris they have 12-13 degrees by now.

On the first evening we visited a brewery called Pivovar u Bulovky (pr.  the way it is written). Now they had 4 types, lager with a slight lemon flavour, half brown, ale tasted ice tea, and white beer. All of them were delicious! If you have a chance just pop in for a pint!

On the second day we took a really touristy walk in the city, just cought the orloj attraction (or pic above) and strolled around in the small mews and alleys for hours, sitting in some cafés, like Hany Bany, one of the haunts of the unistudents. Was quite a long walk, you will get some pics later instead of a useless discription.

Mint látjátok, hihetetlen sebességgel fejlődöm technikailag, először egy blog, aztán már fotók is vannak... A régebbi postokat is kiegészítettem némi képanyaggal, az elsőben pedig a bordó szavakra rákattintva jönnek elő a vizuális segédanyagok (nem tudtam más szinonímát a képre...).

I added some pics to the previous posts as well, check it out! (it was not the literal translation of the above...)

Btw in the first post you can click on the red words to get more photos.

Terveztem a blogra egy gasztronómiai részt is, melyben kulináris élményeimről számolnék be, bár az eddigi legfinomabb ételt, egy tál Pasta Primaverát a kolikocsmában sikerült elfogyasztani… illetve ezt Eszter ette, de közel volt a tányérja. A cseh talán még a magyarnál is húsevőbb nemzet, az otthoni sztenderd választékból (rántott sajt, rántott gomba, rántott karfiol) itt egyedül a rántott sajt szokott előfordulni. Tavasszal, amikor Ostravában voltunk osztályki szakos kiránduláson, nekem 4 napig ez jelentette a választékot.

A gasztronómiai rovaton belül pedig az Amatőr Sajtzabáló című alrovatot szeretném megnyitni egy darab, már nem létező dél-cseh kék Niváról szóló megemlékezéssel. Sajnos nem sok mindent tudok a sajtokról; nem tudom, hogy szokás írni róluk, nem ismerem a szakszavakat, csak egyszerű élvezettel eszem őket. Elsőként az ominózus fajta vándorolt a kosaramba, este a nyitott ablakhoz kényszerülve falatozni, miután a többiek csak „büdössajttá” degradálták a vacsorámat. Pedig nem is volt olyan büdös, abszolút az elviselhető kategóriába sorolható!  

Chapter 3 in which they mostly eat

And now about gastronomy! In this one week we had good and bad experiences as well. Oddly the best meal I had here was a Pasta Primavera in the hostelpub (they do mexican, too!). Actually Eszter had it but she sit just next to me. It won’t be easy for me, the Czech love to eat meat, maybe even more than Hungarians, if it’s possible. The standard selection in Hungarian reastaurants contains fried breaded cheese, fried breaded mushrooms and fried breaded cauliflower. Here it sinters to the fried breaded cheese. In the spring when we were in Ostrava, eastern part of the CR, this meant the choice for me for 4 days.

I also would like to popularize the Czech cheese. Even the alliteration implies something really good and I do think that their cheese is at least as good as their beers. My very first try was a southern czech blue Niva and I didn’t regret it (pic above). Though the others forced me to open the window and eat my „stinkycheese” there. I think it was not stinking at all. Or at least it was bearable.

And on Monday we finally managed to activate and top up the studentcards. So time to get our cheap lunch! We didn’t really think over the link between price and quality… When you get a plate of soup, a main dish and a small bar of chocolate for about  £1 you should stop for a second to prepare yourself. First of all, in front of the entrance the 4 maindishes were displayed in a dusty cabinet (pic above). No explanation though. And I didn’t trust the strict elderly lady at all when I asked her ’Vegetariánský?’, she just put Menu 4 on my plate without a word. But we were still happy. Well, the soup was a blackpepper soup which totally anaesthetized my tongue so I didnt have any sense of taste when I bended to have the main cousre. It was easy to recognise the boiled potato with parsley but couldn’t identify the fried breaded something, contained mashed cabbage and pepper for sure. So after all this it was a great shock when I realized that I’m chewing on a peace of bacon (not even that but only the white fat part of it). Juli hates pepper, Eszter was just quietly having her meal to get over it quickly, sipping some watery raspberry squash. We can’t wait to eat at the student canteen again!

A péntek már lázas izgalommal telt, tördeltük a fejeinket, hogy mit csináljunk hétvégén. „Valami kultúrprogram”- ez a homályos fogalom lebegett a szemünk előtt, s csak nem akaródzott alakot ölteni egy kiállítás vagy egyéb szellemi tevékenység testében. Így érdeklődés és agyi kapacitás hiányában, ugyanakkor a kellemes és hasznos halmazainak metszéstengelyében (?) ráleltünk a villamos nyújtotta szolgáltatásokra, úgyminthogy körbevisz a városban. Egyikünknek sem ez az első prágai látogatása, mindannyian láttuk már a helyi attrakciókat, az orlojt, a Károly-hidat meg a Szent Vitust, úgyhogy számunkra ezeken már nem sok néznivaló van. A magam részéről a turista-látványosságokat amúgy sem tartom az igazi városélmény részének, sokkal izgalmasabb felfedezés például az egyes kerületek jellemzőinek a felkutatása, hogy milyen társadalmi rétegek élnek ott, milyen sztereotípiák fűződnek egy-egy helyszínhez, hol vannak a kulthelyek, piacozás, az emberek mentalitása, ilyesmi.

Chapter 2 in which they go for a tramride

It was a biggie what to do at the first weekend. Since it didn’t appear to be a huge party, we wanted some „cultural activities” which can contain anything, basically. Since we were tired, with a lack of real interest, we just decided to have a ride in the city by some random trams. So we got on the first one, travelled to the destination, changed, and so on and got home. It’s not the first time in town for any of  us and we are kind of bored with all the tourist attractions, like the orloj, the Charles Bridge or  the Castle. As for me, I find much much more interesting to discover the real city, its districts, their inhabitants, social life, menthality, markets, and stuffs like that.

Btw our kolej  is situated in the 6th district (Praha 6, pra-ha shest), on  the west side of the Caste, the Hradčany (hradchany) and the west side of the city. I’m telling it’s a good experience to travel from East Europe to East Europe (officially from Eastern Cental Europe to Central Europe, but cmon, thats ridiculous…), take this case, Budapest and Prague do have something in common. I don’t mean the very downtown, the Staroměsto (sta-ro-m-y-es-to, Oldtown) which is really a jewelbox, not only because it’s indisputedly beautiful and intensive, but so artificial (not in a mean way) at the same time. If you get out from the crowd of the tourists you suddenly find yourself in another world. In Prague, actually.

Öt napja élünk Prágában, nagyjából kezdenek rendeződni a dolgok. Csütörtökön megírtuk a cseh nyelvi szintfelmérőt, aminek az eredményeit már pénteken meg is kaptuk, sajnos csak egy jó középmezőnybe kerültem, ami miatt eléggé csalódott voltam:S Ugyanakkor persze esélyem sincs az eleve szláv anyanyelvűekkel szemben. Viszont most már elkezdhetjük felvenni a tantárgyainkat, van hozzáférésünk az itteni ETR-hez (elektronický system). Kaptunk egy idegennyelvű tanegységlistát is, amiből azonban egy csomó órát nem tudunk felvenni, pedig olyan ígéretesen hangzó tantárgyak szerepelnek benne, mint a „From Kafka to Kundera: The Self within the World in Czech and Central European Fiction and Cultural History” vagy „ The Lyrical Prophecy of Bob Dylan”, esetleg a „Pursuit of Democracy and Freedom in the Communist Czechoslovakia”, az örök kedvenc azonban a „Moby Dick in Context” marad. A Bölcsészkar tanegységlistája mindig élvezetes és szórakoztató olvasmány. Én skót irodalom előadásra és szemináriumra akartam jelentkezni, de pont nagyon bután ütik egymást az órák, majd jövő hétre ez is letisztázódik. Tesit is fel szeretnénk venni, én most tudtam meg például, hogy Prága a falmászás Mekkája, nem tudom, hogy ez az információ hogy került el idáig; ha sikerül, valahogy a mászócipőmnek is utánam kéne emigrálnia.

Az ügyintézésről amúgy nem is írtam annyit, mint amennyit megérdemelt volna, ugyanis szerényen elhallgattam, hogy itt a kollégiumban senki nem beszél angolul, úgyhogy mindent csehül intéztünk! Na jó, 90%-ban.

Felavattuk a kolikocsmát is (Hospůdka na hvězdě, szószerint kiskocsma a csillagon), ami inkább egy kedves olcsó étterem, menü levessel és főétellel 75 Kč, nagyjából 750 Ft, legalábbis én tízzel szeretek szorozni, a bankom valamiért egy kicsit többel. De csak hogy irigykedjetek, egy korsó Staropramen 23, egy pohár pedig 17 Kč!

Kolikocsma / The local pub with treehuggers

Ha már az áraknál tartunk, a háromhavi „BKV”diákbérletért 720 koronát fizettünk, ami azért elég kedvező, főleg, hogy Budepesten kéthavi diákbérlet drágább ennél...

Chapter 1 in which they start to arrange some crucial issues

We have been living here for 5 days! We passed the Big Czech Test on Thursday to get into the correct class from beginner to advanced. I’m preintermediate, which could have been better, but considering that many of the students are from other Slavic countries with similar languages, it’s not that bad.

From now we can start the online course registration (elektronický system), for the language classes and other optional courses. I will try to enrol for Scottish and Irish Studies as well. I found some interesting courses on the list, such as „From Kafka to Kundera: The Self within the World in Czech and Central European Fiction and Cultural History”, „The Lyrical Prophecy of Bob Dylan”, or „Pursuit of Democracy and Freedom in the Communist Czechoslovakia”, but my fav is definitely the „Moby Dick in Context”. Such a shame that we cannot attend these courses as they are for only erasmus students…:(

It’s worth writing a bit about the prices. Everybody knows that the Czech have the best beer on earth,  and I think the best quality is for the best price too! There’s a pub/restaurant close to the student’s hostel (kolej) we live, a pint of Staropramen costs 23 Kč (koruna česká, czech crown), approx. 70p or 80 eurocents. Half a pint costs 17 Kč. We are in the Heaven! The public transport is also much cheaper than in Budapest, the 3-months student travelcard is 720 Kč (£22 or 25€). In London it’s for one week!! And there’re no zones here. Come and visit me!:)

The second part of the week was a bit boring, as we almost finished with all the paperwork. Now we try to discover our environment. Experimenting how we can get home from the supermarket on the shortest way, what to buy, how to activate and top up the studentcard and what to do in the weekend. I am looking forward the coming week, the school and new faces.

Kedves Család, Barátok, Ismerősök!